Szeretteinkre emlékeztünk

Kovács Márta  2003.11.5. 9:41

A halottak napja a család emlékünnepe. Megfejteni a megfejthetetlent, elfogadni, hogy az élet véges.

November elseje, mindenszentek napja. Eredetileg a katolikus szentek ünnepe volt, akikről a naptár név szerint nem emlékezett meg. A századok során a szentek emlékezetének kultusza elhalványult, előestéjévé vált az utána következő halottak napjának. Az elhunytakra való emlékezésnek nagyon sokféle formája volt a múltban. Sok családban megterítettek a család másvilágra költözött tagjainak, mert úgy gondolták, ezen az éjszakán visszatérhetnek. A temetőkben a sírokat rendbe hozták, virággal díszítették.

Művészek, filozófusok évezredeken át próbálták értelmezni a halál gondolatát -- kevés sikerrel. Ameddig csak esemény és nem élmény a halál, könnyebb elfogadni törvényszerűségét. Élményként már sokkal rosszabb, a hiányt megszokjuk, de nem értjük. És a gyerek? Ő vajon hogyan ismerkedik az elmúlás fogalmával? Kb. négy-öt éves korra érik be nála a gondolat, hogy mi van az élet előtt és után? Az ilyen kérdésre a felnőtt a gyermek értelmi szintjének megfelelően el szokta magyarázni az élet és a halál biológiai történéseit. Többet nemigen tehet, hiszen amíg a családot nem érinti a gyász, addig a felnőttek is higgadtan gondolnak a halálra. A gyerek azonban előbb vagy utóbb mégis tanúja lehet olyan jeleneteknek, amikor a felnőttek halálesetekről beszélnek, és arcuk, viselkedésük sok mindent elárul a gyermek számára. Valamit megsejt már az elmúlás tragikumából.

A háromévesnél idősebb gyermeket már be lehet avatni a családi gyászba. Az ilyen korú gyermek fáradhatatlanul keresi az eltűntet, és ha nem kap kielégítő magyarázatot, ha például azzal áltatják, hogy a nagyapa messzire utazott, gyásza hosszú és értelmetlen várakozással kezdődik. A halál híre is elviselhetőbb, ha legalább egy rövid ideig készülni lehet rá. A gyerek is könnyebben fogadja a hírt, ha tudott már erről a legrosszabb lehetőségről. A „nem biztos, hogy meggyógyul”, és a „talán haza sem jön többé a kórházból” mondatok sokat segítenek abban, hogy ő is felkészüljön a legrosszabbra. Érdemes a haláleset bekövetkezte után is adni számára néhány napot, mielőtt a végleges eltűnéssel szembesítenénk.

Halottak napján szinte alig van olyan család, amelyik ne keresné fel a temetőt, hogy egy csokor virággal emlékezzen elhunyt szeretteire. Semmiképp se hagyjuk otthon a gyerekeket! Az öt-hat éves gyerek már megérez valamit a pislákoló mécsesek hangulatából, s jó alkalom nyílik arra, hogy beszélgessünk vele az elmúlásról, a dédszülőkről, a szaporodó és fogyatkozó családról. A nagyobbakat pedig azért vigyük magunkkal, hogy érezzék, ők is részesei egy közösségnek, a családnak. És hogy lássák, a szeretetből jut azoknak is, akik már nincsenek közöttünk.

Hozzászólások

@

Küldés