Utcagyerekek

Kovács Andrea  2012.7.16. 5:07

A szülő szundít egyet ebéd után, vagy az ismerősökkel kávézik, vagy dolgozik.

Felnőttek, akik tudomást sem vesznek a gyerekeiről.
– Leküldöm játszani, addig sincs láb alatt – talán ezt gondolja.
A gyerek nyakába már nem akaszt kulcsot, mint régen. Már van kapucsengő. A gyerek persze csak a legalsókat éri el, azokat pedig találomra nyomkodja kétpercenként. A szomszéd kiordít: – Büdös kölyök, mit zongorázol?! Tűnés innen!
A gyerek megsértődik, elhúzódik a lépcsőház ajtajából. Orra alatt morog, mérgében megdobja az arra haladó macskát egy talált kővel.

Összeülnek páran, három és tíz év köztiek. Nem beszélgetnek, ordítanak. Néha artikulálatlanul, bele a nagyvilágba. Az éjjeli műszakosok a lakásokban felmordulnak álmukban.
Ezek a kölykök megszokták, hogy aki közülük szóra emelkedik, annak kiabálnia kell. Egyébként nem figyelnek rá a többiek. Beszédüket válogatott káromkodások, és a szülőktől, ismerősöktől hallott kifejezések tarkítják.
Aztán kitalálnak egy játékok – ki tudja jobban kicsúfolni a másikat.
Nagy hangon előadott sértések hangzanak el, az anyjuktól kezdve mindenki szóba kerül. Aprócska gyerekek szájából hallhatunk olyan mondatokat, amik hallatán még a felnőttek is megbotránkoznának.
Az egyik kislány az iskolai élményeiről mesél. – Feltettem az akasztóra a gyereket. Tudjátok, ahová a kabátokat akasztják. És olyat behúztam neki, hogy bőgött!
A többiek elismeréssel fogadják az ifjú amazon hőstettét.
Egy négyéves körüli rákontráz: – Én meg azt hallottam az iskolában, hogy anyádban már pókháló van, mert évek óta nem járt benne senki!
Nagy nevetés, visítozás.

Vajon felnőtt korukra mi lesz ezekből a gyerekekből?
Hogyan fognak viselkedni, ha a szülő sem tanította meg őket?
Mit fognak tovább vinni a saját családjukba?

Itt a szünidő, az utcák megtelnek gyerekekkel. Lézengenek, unatkoznak. Nyaralásra nem telik, hát kijárnak. Ki a szemét közé, a blokkházak „udvaraira”. Rovarokat égetnek, szórólapokkal terítik be a játszóteret. Székeket hordanak le a lakásokból. Ha besötétedik, előkerül a cigi meg a gyufa, slukkolnak. Aztán beárulják egymást.

Így telik el minden nyaruk és így is nőnek fel – céltalanul.

Hozzászólások

@

Küldés