Harag


Nagy Erika  2013.12.10. 4:05

Nemrég hallottam az alábbi kis történetet, és szerintem sokan magukra ismernek benne.

Egy idős néni panaszkodott az ismerősömnek, Istvánnak, akinél hivatalos ügyeit intézte, hogy már vagy húsz éve nem jár templomba, mert az a hárpia Edit, aki egykoron a legjobb barátnője volt, állandóan ott ül, és bűnös lélekkel imádkozik a lelke üdvéért. S ahol ő ott van, oda a lábát sem teszi be. Hogy szakadjon rá a mennyezet!

Mit lehet erre mondani? Mit lehet tenni? Nehéz kérdés, de kipattant az ötlet ismerősöm fejéből, és megpróbálta meggyőzni az asszonyságot, hogy ne törődjön semmivel. A templomba imádkozni járnak az emberek, s nem azért, hogy gyűlölködjenek.


Az új esztendő első heteiben kopogtak az iroda ajtaján, s az asszonyság nyitott be mosolygós arccal. Csupa derű, jókedv, csak úgy ömlött belőle a szóáradat. István udvariasan hellyel kínálta, és türelmesen hallgatta a nénit, aki elmondta, hogy összeszedte magát, és karácsonykor elment a templomba. Messzire elkerülte azt a padot, ahol haragosa ült, mert látni sem akarta őt. Az esperes alkalomhoz illő szép prédikációt tartott, a néni még pityergett is, majd a mise végén a hívek szép lassan kivonultak a templomból. Amint kilépett az ajtón, szembe találkozott egykori barátnőjével, aki felett bizony mély nyomot hagytak az évek. Hirtelen nem tudtak megszólalni, csak néztek egymás szemébe, mintha olvasni akarnának belőle. De nem olvastak, helyette egymás nyakába borultak, és nem tudtak parancsolni a könnyeiknek sem.

Amikor kissé megnyugodtak, és beszélgetni kezdtek, hatalmas felfedezést tettek. Azt, hogy az eltelt húsz év alatt egyikük sem emlékezett már arra, mi is volt az oka annak, hogy két évtizede nem álltak szóba egymással. Ismét összeborultak, sírtak is, de most jókedvükben. Aranyosak, nem?



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Régi célok, új hozzáállások

Palkó Emese

Közeledik az újév. Egyre erőteljesebben zakatolnak a gondolatok: vajon mit csináltunk volna másképpen az elmúlt esztendőben...

2013.12.31.   


Az álmokért küzdeni kell

Tompa Orsolya

Vannak napok, amikor azon gondolkozunk, „Mi lett volna ha…?”

2013.12.30.   


Most aztán elég!

Mészáros Krisztina

Mikor jön el az a pillanat, amikor már elviselhetetlen számunkra az addigi életünk?

2013.12.27.    7


Újrakezdés

Kozma Eszter

Egy ismerősöm mondta, hogy a fejlődés talán s legegyszerűbben a változással azonosítható.

2013.12.17.    1


Holnapjaink

Puha Andrea

Holnap. Az én napom. A nap, mikor változtatok. Amikor minden más lesz.

2013.12.13.    20


Holnap, másnap

Nagy Csivre Katalin

Tiltakoztam! Farkasszemet néztem a halállal, időt kértem, és alkudtam.

2013.12.6.   

A rovat további cikkei

Talán nem késő!

Kovács Márta

Néha nem látunk, nem hallunk és nem gondolkodunk...

2013.12.3.   


Ha az élet citrommal kínál

Halász Kata

Készíts belőle limonádét vagy kérj hozzá martinit, tequilát – agyonkoptatott mondás, ami arra utal, hogy jó adag valóságalapja van.

2013.11.15.   


A holnap ereje

Kiss Adrienn Éva

Holnap minden más lesz. Holnap minden jobb lesz. Holnap minden könnyebb lesz. Miért is?

2013.11.12.    39


Kis és nagy újrakezdéseink

Faar Ida

Újrakezdés. Mindannyian megtapasztaltuk már minden kínját-keservét, és a változások utáni felszabadító megkönnyebbülést.

2013.11.7.    13