Újrakezdés


Kozma Eszter  2013.12.17. 2:45

Egy ismerősöm mondta, hogy a fejlődés talán s legegyszerűbben a változással azonosítható.

A változás természetes és fontos része az életünknek: egyszerűen ilyen a világ. Ez alapján az lesz „életképesebb”, aki tud és akar változni, aki könnyebben fogadja az élet eme jellegzetességét. Csakhogy változni, változtatni nem könnyű. Különösen, ahogy öregszünk, mert egyre inkább kivész belőlünk az erre való képesség. Ennek a legfőbb oka, hogy szeretünk kialakítani magunknak egyfajta komfortzónát, ahol biztonságban érezzük magunkat. Ahogy ezt a komfortzónát megszokjuk, „megszeretjük”, egyre kevésbé akarunk kilépni belőle. Ami talán nem lenne rossz, csakhogy az élet nem áll meg, és van, hogy épp az, amihez a legjobban ragaszkodunk, lesz a legnagyobb ellenségünk. Gondoljunk csak olyan egyszerű dolgokra, mint a mozgásszegény, de nassolásban gazdag életmód – vagy olyan bonyolultra, mint egy megromlott házasság.

Bizony, az ember az életében sok lehetőséget kap az újrakezdésre, a változtatásra, mégis ritkán él ezekkel. Gyakorta már csak épp akkor, ha rákényszerül, ha nem is a saját döntésén, választásán múlik a dolog. Akármilyen fájdalmas is, nem szabad idáig jutnunk. Nehezen, de meg lehet tanulni a tudatosságot, azt, hogy a saját életünk ura legyünk, és saját elhatározásból tudjunk újrakezdeni. A környezetemben is látom, mennyire meg tud keseredni az ember a monotonitástól, melyet az szül, hogy épp nincs lehetősége az újrakezdésre. Vagy – és ez a legrosszabb – a lehetőségek ellenére sem tud.

Ám, nem lehet percenként újra nekifutni az életnek, mert ugyanúgy elrohan mellettünk, mint amikor boldogtalanságba száműzzük magunkat. Fel kell ismerni a lehetőségeket, amik adódnak az életünk jobbá tételére – de nem egészséges az sem, ha félévente új dologba ugrunk bele.

Persze nem csak nehéz és rossz dolgok vannak, amiket újra kell kezdeni, de a fogalom már eleve magában hordozza a küzdelmet. Azt, hogy bizony ezt elbaltáztuk, mert keveset vagy rosszul tettünk bele, de ha megint nekifutunk, és rendesen harcolunk, még juthatunk valamire. Minél többször kezdünk újra, annál jobban fogja nyomni a vállunkat a félbehagyások terhe. Az életet annyira lehetetlen előre tervezni, hogy senki nem hibáztathatja magát a tévedések miatt. A lényeg, hogy mindent megtegyünk az aktuális helyzetünkben, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Régi célok, új hozzáállások

Palkó Emese

Közeledik az újév. Egyre erőteljesebben zakatolnak a gondolatok: vajon mit csináltunk volna másképpen az elmúlt esztendőben...

2013.12.31.   


Az álmokért küzdeni kell

Tompa Orsolya

Vannak napok, amikor azon gondolkozunk, „Mi lett volna ha…?”

2013.12.30.   


Most aztán elég!

Mészáros Krisztina

Mikor jön el az a pillanat, amikor már elviselhetetlen számunkra az addigi életünk?

2013.12.27.    7


Holnapjaink

Puha Andrea

Holnap. Az én napom. A nap, mikor változtatok. Amikor minden más lesz.

2013.12.13.    20


Harag

Nagy Erika

Nemrég hallottam az alábbi kis történetet, és szerintem sokan magukra ismernek benne.

2013.12.10.   


Holnap, másnap

Nagy Csivre Katalin

Tiltakoztam! Farkasszemet néztem a halállal, időt kértem, és alkudtam.

2013.12.6.   

A rovat további cikkei

Talán nem késő!

Kovács Márta

Néha nem látunk, nem hallunk és nem gondolkodunk...

2013.12.3.   


Ha az élet citrommal kínál

Halász Kata

Készíts belőle limonádét vagy kérj hozzá martinit, tequilát – agyonkoptatott mondás, ami arra utal, hogy jó adag valóságalapja van.

2013.11.15.   


A holnap ereje

Kiss Adrienn Éva

Holnap minden más lesz. Holnap minden jobb lesz. Holnap minden könnyebb lesz. Miért is?

2013.11.12.    39


Kis és nagy újrakezdéseink

Faar Ida

Újrakezdés. Mindannyian megtapasztaltuk már minden kínját-keservét, és a változások utáni felszabadító megkönnyebbülést.

2013.11.7.    13