A filozófiatörténet újragondolása (3)


Dr. Szapu Marianna  2010.4.9. 4:22

Avagy Harriet Taylor Mill különleges esete a filozófiával.

Megjegyzendő, hogy az impulzus a filozófiai kánon „gender optikával” kiélesített látásmódjára nemegyszer a feminista gondolkodású nők szakmai és személyes tapasztalataiból indult ki – a hivatásos filozófusnőkéből, akiknek saját pozíciójuk keresése és meghatározása közben szembe kellett nézniük a hagyományos filozófia férfiközpontú, androcentrikus jellegével, mint ahogy azzal a jelenséggel is, hogy a filozófiatörténet úgy van prezentálva, mint a tekintélyes férfiak eszméinek története, amelyből a nők szinte teljes mértékben hiányoznak. 7)

A filozófusnők, akik az európai filozófiai gondolkodás történetét vizsgálják, nemegyszer szembe találják magukat a nyílt mizogínia és szexizmus megnyilvánulásaival is, valamint azokkal a felfogásokkal, melyek magukba foglalják a nők alsóbbrendűségét, vagyis legitimizálják alárendelt helyzetüket és amely nézetek, mint az köztudott, a híres filozófusok műveiben sem számítanak kivételesnek. (Gondoljunk csak Arisztotelész felfogására, aki szerint a nő kezdetleges lény, a férfi tökéletlen változata, illetve az ő emberi reprodukciós koncepciójára, melyben a nő passzív anyagként van értelmezve; vagy J. J. Rousseau-ra, különösen az ő nevelési filozófiájára, mely abból a meggyőződésből indul ki, hogy a nő szellemi képességei a fériénál alacsonyabb szintűek.) A mizogín és szexista elemek a filozófia nagy gondolkodóinak nézeteiben némehy szerzők úgy értelmezik, hogy ezek csupán az adott korban elterjedt és általánosan elfogadott nőkről alkotott nézetek, nemi sztereotípiák átvetítődései egyes filozófusok műveibe. Az ilyenfajta indoklás azonban nem fogadható el teljes mértékben – az ilyen típusú érvelés esetében ugyanis felmerül a kérdés: miként lehetséges, hogy a filozófus, aki kritikusan reagál korának társadalmi viszonyaira, nemcsak hogy figyelmetlen és érzéketlen marad a nemi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok különböző formáira, hanem ezt az egyenlőtlenséget védelmébe veszi, sőt meg is indokolja. (Például azzal, hogy állítja, a nők cselekedeteit és döntéseit az ösztönök és az érzelmek befolyásolják, és ezért nem adható meg számukra a jog, hogy közügyekben döntsenek.)

A mizogínia és a szexizmus láthatóvá tételét a feminista filozófiai reflexió fontos történelmi kiindulópontjának tekinthetjük. Ahogy azonban Cornelia Klinger figyelmeztet: „a feminista kritika ezen szintjén inkább a filozófia képviselői kerülnek puskavégre, mint maga a filozófia a kategóriáival és struktúrájával. A szexizmus szóvá tétele argumentum ad hominem.”8) Különösen fontos ezért a vizsgálódás egy következő síkja, amely bizonyos értelemben mélyebbre nyúl, mivel nem csak azt észrevételezi, ahogyan egyes filozófiai nézetek reflektálják a nő témáját, illetve a nők és férfiak közötti kapcsolatokat, hanem azt is jegyzi, milyen összefüggésekben hallgat a filozófia a nőkről és a nemek közti kapcsolatokról.

Ugynis a nők (filozófiai) lekicsinylése, főleg ami a nők intellektuális képességeit és morális értékeit illeti, több olyan esetben is kimutatható, amikor nincs is szó közvetlenül a nőkről és a férfiakról, illetve a köztük lévő különbségekről, hanem az emberről általában, az emberről, mint olyanról folyik a filozófiai elmélkedés.9) S történik mindez főleg a nemi konotációval bíró fogalmak segítségével (például Arisztotelésznél a forma, mint aktív princípium, a maszkulin, míg az anyag mint passzív princípium a feminin lényeghez kapcsolódik). Más szóval, a nők lekicsinylésének különböző formái konceptuális síkon is meghatározhatóak, és ezen a síkon is összekapcsolódnak, összefűződnek a kiközösítés stratégiájával. Ez történik pl. abban az esetben, amikoris a nőket kirekesztik a racionális és autonóm, illetve a morális szobjektum fogalmából. A tradicionális filozófia univerzalista nyelvezetében nem ritkán a férfi perspektíva lapul meg – az emberről általánosságban szólva a filozófia mindenekelőtt a férfiról beszélt.

A nyugati filozófia androcentrizmusáról szóló tézisét tovább lehet mélyíteni és konkretizálni azzal, hogy több olyan síkon vizsgáljuk, melyeken ez az egyoldalú férfiábrázolás megjelenik (miközben androcentrizmus alatt a világ ábrázolásának és felfogásának azon módja értendő, amelyben a férfinézőpont érvényesül, és amely a férfi, illetve maszkulin érdekeket, hozzáállásokat és értékeket türközi, miközben „maszkulin” érdekekként és értékekként azok értendők, amelyekről a társadalom és a kultúra azt tartja, hogy az a férfiak hatáskörébe tartozik). Elsősorban arról van szó, hogy a filozófiai alapnormák és ideálok, mint például az objektivitás, közömbösség, logikusság, pártatlanság, függetlenség, racionalitás, az érzelmi el nem kötelezettség egyben a maszkulinitásnak, (kulturális) jelei, a férfias viselkedés normáiként vannak felfogva. Mint olyanok, éles ellentétben állnak a nőiség, a női viselkedés normáival. Másik értelemben a filozófia férfiközpontúsága abban rejlik, hogy a filozófia – hasonlóan, mint a tudomány – történetileg mint férfi kezdeményezés és férfi szellemi termék formálódott. Vitathatatlan történelmi tény az is, hogy a filozófia a kezdeteitől fogva a férfiak uralma és ellenőrzése alatt állt és ez a férfidominancia összekapcsolódott a nők, mint a filozófiai gondolkodás szubjektumai, elhallgatásával és láthatatlanná tételével. Éppen ezért a különböző történelmi korok elfelejtett filozófusnőinek újrafelfedezése a feminista filozófiatörténeti vizsgálóság jelentős részévé és fontos témájává vált. A harmadik mozzanat, amelyben megragadható és azonosítható az androcentrizmus jelenléte, több filozófiai elmélet tartalmi síkját és a megismerési szerkezetét érinti, melyek kereteiben a nők többnyire negatívan vannak megjelenítve.

Ahogy már a fentiekben felvázoltam, ezek az elméletek a nőt gyakran bizonyos értelemben mint hiányos, a férfiakkal összehasonlítva kevésbé tökéletes illetve alacsonyabb rendű lényt ábrázolják. Ezért megjegyezhetjük, hogy a hagyományos filozófia érzéketlensége a nemek kérdéseire különleges módon összekötődik a nők negatív ábrázolásával a férfi filozófusok részéről.

Mint a fenti elmélkedések is mutatják, a filozófia történetének feminista kritikája több irányban zajlik. A három alapvetőt a következőkképpen lehet összegezni:

az 1. irányvonalat az androcentrizmus, valamint a nőgyűlölet és a nyílt szexizmus elemzése és kritikája képezi;
a 2. irányvonal a filozófiai kánon feminista megújítására, az elfelejtett filozófusnők újrafelfedezésére irányul;
míg a 3. irányvonal az olyan elődök illetve szerzők keresése, akik szemlélete, véleménye feminista szemszögből nézve inspirálók, ösztönzők lehetnek.10)

Mindezen megközelítések célja egyrészt korrigálni a „hivatalos vélemények” egyoldalúságát, felismerni a hagyományos filozófiai gondolkodás olyan hiányosságait, mint amilyen elsősorban a helytelen és alaptalan általánosítás, absztrakció és egyetemesítés, amelyek végül a nők filozófiai reflexió területéről való kiutasításához vezettek, és a női szubjektumot láthatatlanná tették. Ez a fajta kritika azonban nem öncélú, hanem a hagyományos gondolkodás megváltoztatásának alapkereteinek megalapításához kíván elvezetni. Mint említettem, a nyugati filozófiai hagyomány androcentrikusságának leleplezése és kritikája egyik lényeges eredménye a filozófusnők eddig elhallgatott eredményeinek megvilágítása, láthatóvá tétle.

Megjegyzendő ugyanis, hogy a nők a filozófiából való kirekesztésének módszerei ugyancsak változatosak − ennek eszköze nemcsak a nyílt, explicit lekicsinyítés, hanem az „agyonhallgatás” is.

(Folytatjuk)



________________________________________________________

Jegyzetek

7) Vö. McAlister, L. L.: On the Possibility of Feminist Philosophy. In Hypatia 1994/ 3, 188 – 197.
8) Klinger, C.: Dva kroky vpred, jeden vzad a štvrtý krok ponad ne. In Aspekt, 1998/ 1, 4.
9) Vö. Nagel.Docekalová, H.: Co je feministická filozofie? In Filosofický časopis, 1992/5, 744.
10) Vö. Witt, Ch.: Feminist History of Philosophy. The Stanford Encyclopedia of Philosophy. First published Fri Nov 3, 2000; substantive revision Mon May 7, 2007http://plato.stanford.edu/entries/feminism-femhist/



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

A filozófiatörténet újragondolása (7)

Dr. Szapu Marianna

Avagy Harriet Taylor Mill különleges esete a filozófiával. (Befejezés)

2010.6.23.    1


A filozófiatörténet újragondolása (6)

Dr. Szapu Marianna

Avagy Harriet Taylor Mill különleges esete a filozófiával.

2010.5.28.    1


A filozófiatörténet újragondolása (5)

Dr. Szapu Marianna

Avagy Harriet Taylor Mill különleges esete a filozófiával.

2010.5.14.    1


A filozófiatörténet újragondolása (4)

Dr. Szapu Marianna

Avagy Harriet Taylor Mill különleges esete a filozófiával.

2010.4.27.    2


A filozófiatörténet újragondolása (2)

Dr. Szapu Marianna

Avagy Harriet Taylor Mill különleges esete a filozófiával.

2010.3.30.    1


A filozófiatörténet újragondolása (1)

Dr. Szapu Marianna

Avagy Harriet Taylor Mill különleges esete a filozófiával.

2010.3.22.    13

A rovat további cikkei

A marionett bábuk

Oriskó Renáta

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

2017.7.24.    13


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    14


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11