A filozófiatörténet újragondolása (7)

Dr. Szapu Marianna 2010.6.23. 6:22

Avagy Harriet Taylor Mill különleges esete a filozófiával. (Befejezés)

Úgy vélem, hogy a klasszikus liberális feminista filozófia angol képviselőnőjének fentiekben felvázolt esete jól illusztrálja a filozófiai kánon mai feminista kritikájának néhány következtetését.

Egyes esetből ugyan nem lehet általán érvényű következtetéseket levonni, úgy gondolom, Harriet Taylor Mill esetéből mégis levonhatók bizonyos tanulságok. Az ő esete (és részben John Stuart Mill esete is) azt mutatja, hogy az elhallgatásnak, mint a kizárás stratégiájának több formája is van: érintheti a nőt mint szerzőt, de érintheti a nőt mint témát is, abban az esetben is, ha a szerző éppenséggel egy férfi.

A kizárás stratégiájának hatékonyságáról, amennyiben a nőről, mint témáról van szó, véleményem szerint az a tény is tanúskodik, hogy Mill A nők alárendeltsége című munkája, melyben a nők patriarchális társadalom által alárendelt helyzetét kritizálta, nem került huzamosabb időre az akadémiai filozófusok figyelmének középpontjába; nem tartozik az elismert gondolkodó leginkább reflektált, elismert és olvasott munkái közé, és nem is része Mill filozófiájának akadémiai vagy standard tankönyvi fejtegetéseinek.

Éppen ezért azt gondolom, hogy a feminista filozófia kezdeményezését – ami a régóta elhallgatott, a figyelembe nem vett, vagy peremre sodort, a nők alárendeltségét kritizáló filozófiai nézeteket illeti –, úgy tekinthetjük, mint a „hivatalos magyarázatok” egyoldalúságának és hiányosságainak fontos korrektívumát.

Szerző: Dr. Szapu Marianna, PhD.
Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Kara,
Filozófia és Filozófiatörténeti Tanszék,
Pozsony, Szlovákia

Fordította: Póda Erzsébet