Anyai szeretet?


Póda Erzsébet  2008.12.17. 14:58

Kriszti volt ugyan néhányszor szerelmes, de jobban szerette a szabadságot és a munkáját.

Sose gondolt a férjhez menésre. Édesanyja annál inkább. Amikor Kriszti szakított első komoly fiújával, anyja hisztériás rohamot kapott. Azt kiabálta, az ő lánya már húszéves, ha így folytatja, vénlány marad, és egész életében az ő vérét fogja szívni. A lány albérletet vett ki, de egy hónap múlva haza kellett költöznie, mert addig jártak szülei a nyakára, hogy térjen észhez. Jöjjön haza, ott az emeletes ház, ne bolondozzon már, van saját szobája, senki se fogja zaklatni.

Amikor újra járni kezdett egy másik fiúval, anyja mindent megtett, hogy a fiatalember kedvében járjon. Közös ebédekre hívta, kedvenc ételeit főzte, bemutatta az egész rokonságnak. Minden akarata ellenére azonban az „ifjú pár” szakított. Az anya migrént kapott. Persze tett arról, hogy lánya kellő mértékű lelkiismeret-furdalást érezzen.

A játszma folytatódott. Az anya egyfolytában duruzsolt a lánya fülébe, hogy itt az ideje a családalapításnak, meg, hogy ketyeg a biológiai óra! Mikor akar végre gyereket szülni, hisz már majdnem harminc éves?! Mi van akkor, ha meddő, nem lesz idő a kezelésekre, gyerek nélkül marad, neki meg soha nem lesz unokája, pedig úgy vágyik már a dajkálásra, a pici, ölelő gyerekkezecskékre.

Kriszti minden este sírva merült álomba. Nem tudta kivel ossza meg gondolatait, kétségeit. Nem érezte magát készen a házasságra, az anyaságra pláne, ennek felismerése pedig megriasztotta: úgy érezte, ő nem normális, valami fogyatéka lehet. Hiszen hiába is papolt neki az anyja, ő semmilyen vágyat nem érzett a gyerekszülésre, -nevelésre. A barátnői a vállukat vonogatták. Akik közülük férjhez mentek, többé nem látogatták a rendszeres szombat esti „kávézós-csevegős kört”. Így nem is mondtak véleményt. Akik meg még szinglik voltak, másra se vágytak jobban, mint egy férjre... Egyedül Kriszti öreg nagymamája tanúsított megértést. De ő meg hiába nyugtatgatta az unokáját, a lány lelke ettől még nem talált békességre. Pedig a nagymama egyszer még ki is fakadt: – Anyádnak igazán nincs mit piszkálnia téged! Az apád megcsalta, ő meg visszacsalta, hát milyen házasélet az övéké?! Ha meg annyira babázni akar, miért nem vállal bébiszetterkedést, vagy hogy is nevezik ezt manapság...?

Kriszti azonban nem nyugodhatott. Hiába látta át a helyzetet ésszel, valami furcsa érzés nem hagyta nyugodni. Feladta a szélmalomharcot. Anyja nyaggatásának eleget téve nemsokára összejött egy fiúval, és bemutatta a szüleinek. A háta közepére sem kívánta, undorodott a testi kapcsolattól is, de a fiatalember imádta Krisztit. Az anya meg imádta a fiút. Nemsokára meg is szervezte a puccos lakodalmat. A mézeshetek után természetesen a szülői házba költöztek, mert az anya így akarta. Kriszti csakhamar teherbe esett. Az anyja berendezte a gyerekszobát, bababútort, babaholmikat vásárolt. Ám Kriszti elvetélt. Az anyja őrjöngött, és a lányát hibáztatta. Kriszti újra teherbe esett és megint elvetélt...

A folytatás? Az anya migrénes rohamain és szemrehányásain kívül más eszközt is bevetett. Míg lányát egyfolytában kritizálta, vejét ajnározta, kedvében járt, már-már „egészségtelenül” viselkedett vele. Kriszti úgy érezte, megőrül. Az élet azonban ment tovább. Harmadik terhessége sikerrel végződött, megszületett a kis trónörökös.

Kriszti ma külföldön dolgozik, nővérként, egy kórházban. Minden különmunkát, helyettesítést és ünnepnapi beosztást elvállal. Kisfiát az anyja nevelte, neveli.. Kettesben sétáltak vejével, a babakocsit tologatva, később felváltva hordták az óvodába, mostanában meg azon tanakodnak, melyik iskolába írassák majd be a kisfiút.

Persze egy kisvárosban az emberek nem hagyják szó nélkül az ilyesmit. Mindenki Krisztit hibáztatja. Rossz anyának tartják, kígyót-békát mondanak rá a háta mögött. Idén karácsonykor sem lesz otthon, helyettesítést vállalt. A családi összejöveteleket, ünnepeket amúgy sem szereti. Ő a munkahelyén, a kórházban érzi magát elemében, akkor hagyják magára a kínzó gondolatok, amikor a betegeket és az öregeket ápolhatja.

Kriszti általában szomorú. Nem igazán találja helyét a világban. A lehető legkevesebb időt tölti otthon, minden energiáját a munkájába fekteti. Kisfiát persze ő is szereti, a maga módján, hiszen az anyja teljesen átvette tőle az anyaszerepet. Amúgy sem tudott tenni soha semmit anyja erőszakos viselkedése ellen...

Pedig Kriszti nem akart semmi mást, csak annyit: hagyják úgy élni, ahogy ő akar. Az „anyai szeretet” azonban másként döntött.



Hozzászólások

néri, 19. 12. 2008 11:20:01
Kedves Erzsébet! Jogos, nagyon jogos a kérdőjel mellérendelése a címhez. Valóban létező, lehet talán tipikus is az az élethelyzet amit írásában bemutat. Nehéz, nagyon nehéz " jó " -szülőnek lenni...nehéz okosan szeretni, és úgy tenni,hogy háttérbe húzódva,csak észrevétlen terelgessük,támogassuk gyermekeinket.A fenti eset valóban végletes, mind tettekben,mind érzelmekben... Egy szülőnek a valódi feladata és szerepe abban áll,hogy gyermekét megismerve!! képességeit, irányultságát felfedezze, - elfogadja!! és a tőle telhetőt megtegye mindazért, hogy gyermeke megvalósíthassa önmagát... Elvárásainkat nem önmagunkhoz...hanem a gyermekhez kell minden esetben igazítani...és nagy ívben el kell kerülni,hogy az befolyásoljon bennünket, hogy mit is gondol rólunk a szomszéd, a falu...a külvilág ! Az igazi szeretet az elfogadásból ered... Írása nekem az anyai önzőségről, az anyai kisajátításról szólt...és nagyon elgondolkodtató ! Üdvözlettel:) néri
    
P.Erzsébet, 19. 01. 2009 15:08:05 Re:
Kedves Néri, köszönöm a hozzászólását! Sajnos, egyre több ilyen esettel találkozom, amikor az anyai szeretet nevében követnek el, magukat példaanyáknak tartó nők, hasonló "merényleteket" saját gyermekük, a legtöbbször lányuk ellen. A szeretetnek ezek szerint többféle arca van, vagy csak annak álcája mögé bújnak az emberek, hogy saját önzőségüket elkendőzzék...? A témakör persze ennél bonyolultabb, valóban nem ártana többet foglalkozni vele... Még egyszer köszönöm! Üdvözlettel: Erzsébet
@


Kapcsolódó cikkek

Furcsa párok

Póda Erzsébet

Furcsa párokkal bárhol találkozhatunk: az utcán, a moziban, a pubban vagy akár a fodrásznál is...

2016.3.17.   


Mentsük meg! Kit is?

Póda Erzsébet

A nyakak és fejek örökös problémái...

2012.1.20.    3


Mese, mese... meskete

Póda Erzsébet

A kedves és szép lány úgy képzelte az életét, mint ahogyan az a mesékben szokott történni.

2011.9.1.  4   


Várakozás

Póda Erzsébet

Az élet sokkal kacifántosabb történeteket tud produkálni, mint bármely emberi fantázia.

2011.6.3.  1   


Fejek és nyakak

Póda Erzsébet

Öten vannak: három nő és két férfi.

2011.5.2.    9


Fáradhatatlan nők

Póda Erzsébet

Szeretjük olvasni, hallani, látni, hogy más nők sem fáradtak el az ünnepi maratoni sütés-főzés-takarítás-vendéglátás ideje alatt.

2011.1.13.  2   

A rovat további cikkei

A marionett bábuk

Oriskó Renáta

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

2017.7.24.    13


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    14


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11