Hogy hívod...

Póda Erzsébet  2016.2.15. 1:15

...a nemi szerved? Teszik fel a kérdést egy nőknek szóló kampányban.

Még decemberben érkezett egy email a szerkesztőség címére. Gyanútlanul elolvastam: „Januárban beszélgetést kezdeményezünk egy kényes témában: a női nemi szerv megnevezésének tabuját szeretnénk ledönteni. Célunk, hogy megszabadítsuk a nőket a témát övező kényelmetlenségtől, az eseteleges szégyenérzettől.A férfiak számára nem probléma, hogy bármilyen környezetben, nyíltan beszéljenek a nemi szervükről, ezzel szemben a nők számára ez egy kényelmetlen szituáció. A megnevezés hiányához, az említett tabuhoz szorosan köthető a nőket érintő intim egészségügyi, pszichés és szexuális zavarok problémaköre, hiszen megfelelő szavak nélkül nem lehet körülírni a problémát. Komplex, az egész társadalmat érintő kérdésről van szó, ideje beszélnünk róla. Szeretnénk, ha részt vennének ebben a fontos párbeszédben.”


A karácsonyra hangolódásban kicsit megakasztott a tartalom, és át sem gondolva a dolgot, azonnal megkezdtem az összehasonlítást. Felsoroltam magamban, milyen kifejezéseket ismerek a férfi és milyeneket a női nemi szervre. Mivel nő vagyok, több évtizede férjezett, fiam és lányom is van, egészséges felnőttek, nem volt nehéz, hiszen én tanítottam a gyermekeimet beszélni, kérdéseikre válaszolni. Tehát ismerek néhány idevágó szót, kifejezést. A mérlegvonásom után egyáltalán nem állt rosszul a nők szénája. Lehetek nagyképű? Talán az én szókincsem gazdag, mindenesetre sem egészségügyi, sem pszichés, és bevallom, szexuális zavarokkal sem küszködöm. Megfelelő szavakkal tudom körülírni a panaszomat is, ha esetleg nőorvoshoz kell mennem. Nem igazán értettem a problémát. Lehet, hogy a levelet küldő személy és ismeretségi/baráti vagy érdekköre olyan, akiknél tabu a testrészek megnevezése?

Még a baráti körömben sem szenved a fent felsorolt jellegű zavaroktól senki, hiszen olykor mi is beszélgetünk intim témákról: vagy viccesen, vagy éppen komolyan. Ám a megnevezések soha nem adtak okot sem szégyenkezésre, sem arra, hogy ne tudjuk kifejezni a gondolatainkat. Mindig az alkalomhoz illő kifejezéseket használjuk.

Mindenesetre végeztem egy kisebb felmérést ismerőseim közt is. A kérdésem ugyanúgy hangzott, mint a lenti videóban, és férfiaknak-nőknek egyaránt feltettem: „Te hányféle kifejezést ismersz a nemi szerved megnevezésére?” Kérdésemet jókora derültség, hogy ne mondjam, hahotázás követte, és mindannyian egyöntetűen azt felelték: sokfélét. Az egyik ismerősöm aztán átküldte a nemi szervek szinonimájának listáját. Íme!


A női nemi szerv szinonimái:

Bögre, buksza, kéjbarlang, kisfazék, mézesköcsög, lavór, luk, mindzsó, mizs, muff, anuna, nuni, pina, puna, punci, vágás, rés, sufni, tarisznya, trüss, trüsi, mimi, vulvánia, klitocskája, klitó nővér, dzsungel, tarisznya, töltényhüvely, kulcslyuk, nyílás, jóni, altest, vulva, trócsa, vatrantyú, virágos kert,szemérem rés, vénuszbarlang, bermudaháromszög, málnás, bula, adapter, aranyrés, éden, fica, vajköpülő...

A férfi nemi szerv szinonimái:

Pöcs, farok, fütyi, kuki, kukac, fegyver, dákó, kolbász, kapitány, répa, bőrösvirsli, hímtag, dikics, bráner, hímvessző, egyszemű, dugó, péló, csök, rudi, dióverő, karó, joystick, hancúrléc, fütykös, édesgyökér, broki, himbilimbi, löveg, pimpalló, bot, szerszám, nyelestojás, főhadnagy, gyönyörlőcs, oboa, gyík, bájdorong, ágyú...

A felsorolás nem tartalmazza a csúnya szavakat, pedig azokból van jópár, de még így is a nők vezetnek. És ennél még sokkal több egyéni megnevezést is be lehetne gyűjteni.

Mint végül kiderült, az email, mely állítólag a női nemi szerv megnevezésének tabuját szeretné ledönteni, egy termékbevezető kampányhoz kapcsolódott: egy hüvelyfertőzés elleni készítményhez. A kampány kisfilmje láthatóan jól megrendezett, de életszerűtlen, hiteltelen. A női nemi szervnek megnevezés szempontjából manapság csak annyira van tabuja, mint amennyire a férfi nemi szervnek. Hivatkozhatunk a nemi sztereotípiák által nőkre kényszerített szégyenlősségre, de ma már az sem érvényes. Bár egész biztosan sok nő fejében van még gát a szavak szintjén, még ha a viselkedésük nem is ezt bizonyítja.

Az említett email után januárban sajtóhírt is érkezett, melyben a következő, „felvilágosító jellegű” magyarázat is szerepel: „Egy nők körében végzett amerikai kutatás résztvevőit arra kérték, hogy rajzolják le a vaginájukat. Az eredmény meglepő volt: a megkérdezettek több mint fele elfelejtette lerajzolni a saját csiklóját. Több kutatás is létezik, amely szerint régiónkban sem sokkal jobb a helyzet. Szép számmal akad olyan nő körünkben, aki még a saját nemi szervét sem látta. Vajon mi van e mögött? Az ok sokszor a szégyenérzet, sőt, akár a társadalmi prüdéria, amelyhez hozzájárulhat a családi vagy iskolai nevelés is.”

A kérdésre, „vajon mi van emögött”, talán hamar megtalálható a válasz. A női és férfi nemi szerv közti biológiai különbséget mindannyian ismerjük. Ebből kifolyólag anatómiailag szinte lehetetlen naponta látni a női nemi szervet a maga teljességében, hacsak nem használunk hozzá tükröt. (Elismerem, ezen a téren tényleg előnyt élveznek a férfiak.) Valószínűleg nem minden nő foglalkozik naponta a saját altestének alapos vizsgálatával, elég, ha elvégzi a szükséges tisztálkodást. Ahhoz pedig nincs szükség tükörre sem, minden nő ügyesen meg tud birkózni a feladattal látatlanban is. És az „önvizsgálatra” nem kell, hogy megnevezést találjunk az egyébként nagyon is nevén nevezhető, sőt akárhányféleképpen becézhető testrészünkre. Még annyit azért hozzátennék: van a női nem annyira kíváncsi, hogy szóban forgó testrészét is megnézi, ha van ott probléma, ha nincs...

Biztos, hogy szükség van rá, hogy mindenki ismerje a saját testét. Arra is szükség van, hogy kezeltessük szorongásainkat, és egészségügyi problémák esetén bátran forduljunk orvoshoz. És arra is, hogy tudjunk érthetően, választékosan beszélni róla. Arra azonban egész biztosan nincs szükség, hogy nőgyógyászati betegség miatt kelljen kitalálnunk, hogyan nevezzük meg a női nemi szervet. Hiszen arra nemcsak a rendkívül gazdag magyar nyelv kínál több tucat lehetőséget, hanem a saját kreativitásunk, találékonyságunk is. A kisfilmben szerepeltetett nőkkel ellentétben egész biztosan minden nő meg tudja nevezni a sajátját, éppúgy, mint a férfiak. És igenis, „erre szó szerint rengeteg szavunk van”!

A probléma tehát nem a megnevezésből adódik, hanem abból, hogy egyszerűen nem tudunk nyíltan beszélni a gondjainkról. Ebben a témában kéne kampányt indítani!

Hozzászólások

@

Küldés