Kényszer és ártalom


Tompa Orsolya  2017.2.27. 0:23

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

Régóta folyik a harc, hogy végre megszűnjön az erőszak, amit vagy családon belüli közeli hozzátartozó, rokon követ el, vagy családon kívüli idegen vagy ismerős. Erre való tekintettel az aktivisták 1981 óta minden november 25-én egy emléknapot tartanak. Az ENSZ november 25-ét 1999. december 17-e óta nyilvánítja nemzetközi napnak.


Felmerül a kérdés, a férfiakra vonatkozóan miért nincs ilyen nap, hiszen bántalmazás, erőszak áldozatává ők is válhatnak. Őket is rákényszeríthetik olyan dolgokra, amit nem akarnak, és a nőkhöz hasonlóan, sokszor hiába minden tiltakozás… Az elkövetők köre hasonló, mint a nőknél. Ez komoly lelki terhet jelent számukra, amit évekig tarthat feldolgozni. A bántalmazás formája lehet szexuális jellegű molesztálás, fizikai illetve lelki.

Több szervezet is odafigyel erre a területre. A nők részérül például a NANE, míg a férfiak részéről a Férfihang. Az Európai Unióban az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) foglalkozik hasonló ügyekkel. Összesen kilenc tematikus területe van, mint:
- igazságszolgáltatáshoz való jog,
- bűncselekmények áldozatai és kárenyhítésük,
- magánélet tiszteletben tartása és személyes adatok védelme,
- roma nemzetiségűek társadalmi beilleszkedése,
- igazságüggyel való együttműködés, -
- gyermekek jogai,
- diszkrimináció, megkülönböztetés, -
- bevándorlás, menekültügy,
- rasszizmus, idegengyűlölet, intolerancia.

Ezek az FRA legfontosabb ügyei, amelyet igyekszik megoldani, és megoldást találni rá.


A témához kapcsolódóan egy kis kutatómunkát végeztem, aminek a „Beleegyezés nélküli szex” címet adtam. Bár nem kifejezetten csak erről tettem fel kérdéseket, egyéb bántalmazási formát is belevettem. A kérdőív 7 kérdésből állt, melyet 1017 fő töltött ki. A válaszadók 29%-a férfi, 71%-a pedig nő volt. Életkorukat tekintve – hasonlóan az előző kutatásomhoz – 93,5%-ban 19-29 év közöttiek töltötték ki. Főleg azért, mert több egyetemi csoportban is megosztottam. A többi korosztály is képviseltette magát, hál’ Istennek, így a többiek 3,7%-a 30-39 év közötti, 1,3%-a 40-49 év közötti, 0,5%-a 50-59 év közötti, 0,1%-a 60-69 év közötti, 0,3%-a 70 év feletti volt, 06%-a pedig 18 év alatti személy volt.

Ezt követően elsőként arra a kérdéskörre tértem ki, elfogadhatónak tartják-e a beleegyezés nélküli szexuális aktust. A kitöltők 91%-a egyértelműen kijelentette, hogy semmilyen körülmények között nem fogadható el. 1,7% abszolút elfogadhatónak tartja, 6,2% csak bizonyos körülmények között tartja elfogadhatónak, 1,3% pedig érdemi választ nem adott, vagy úgy vélte, ha a partner részeg, akkor miért ne? Vagy azt kérdezte, valóban komolyan gondolom-e a kérdést – amire a válasz IGEN, hiszen bármilyen meglepő is, van olyan, aki elfogadhatónak tartja…


Ezután 5 példát adtam meg, amelyeknél arra voltam kíváncsi, hogy ezekben az esetekben mennyire tartják elfogadhatónak a beleegyezés nélküli szexuális kapcsolatot.
Az első, amikor az adott fél drogozott. 791 fő tartotta teljes mértékben elfogadhatatlannak, 188 fő nem tartja elfogadhatónak, 12 fő szerint elfogadható, 26 fő szerint pedig teljes mértékben elfogadható.
A második, amikor az adott fél erősen ittas állapotban van. 768 fő szerint teljes mértékben elfogadhatatlan, 203 fő szerint nem fogadható el, 21 fő szerint elfogadható, 25 fő szerint pedig teljes mértékben elfogadható.
A harmadik, amikor az adott fél nem ad egyértelmű választ, akarja-e az aktust, vagy sem. 565 fő nyilatkozott arról, hogy teljes mértékben elfogadhatatlan, 311 fő szerint nem fogadható el, 112 fő szerint elfogadható, 29 fő szerint pedig teljes mértékben elfogadható.
A negyedik, amikor az adott fél kihívó öltözékben jelenik meg. Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja 675 fő, nem tartja elfogadhatónak 248 fő, elfogadhatónak tartja 62 fő, és 32 fő tartja teljes mértékben elfogadhatónak.
Az ötödik, ha az adott fél incselkedik. 592 fő tartja teljes mértékben elfogadhatatlannak, 298 fő szerint nem fogadható el, 78 fő nyilatkozott úgy, hogy elfogadható, és 49 fő tartja teljes mértékben elfogadhatónak.


Következő kérdésként azt tettem fel, éltek-e már át szexuális, vagy fizikai bántalmazást. A válaszadók 9,2%-a nyilatkozott úgy, hogy a párja bántalmazta, 10,4%-át családon belül érte bántalmazás, 10,3%-át idegen személy bántalmazta, 70%-kal pedig nem fordult elő ilyesmi, vagy ismerős által érte bántalmazás, mint közeli barát, vagy iskolatárs. Ezt követően azt szerettem volna megtudni, hogy az erőszak, bántalmazás után kért-e segítséget az illető valakitől, legyen az egy erre specializálódott szakember, egy barát, rokon, vagy bárki más. A kitöltőknek 18%-a senkinek nem merte elmondani, 3,5%-a pszichológushoz fordult az eset után, 14% a barátaihoz fordult támaszért, 0,9% csatlakozott egy anonim csoporthoz. 63% életében vagy nem történt ilyen eset, vagy a rendőrséghez, családsegítő központhoz, családhoz fordult, vagy saját maga próbált megoldást találni. Olyan is volt, aki első körben nem tudta felmérni a történtek súlyosságát, így nem kért segítséget.

Fontos tudni, hogy akit bármiféle bántalmazás ér, annak időre van szüksége, hogy megbirkózzon az emlékeivel, hogy fel tudja dolgozni a történteket, vagy, hogy egyáltalán beszélni tudjon róla. Utolsó kérdésként arra voltam kíváncsi, a bántalmazott személyeknek mennyi időbe telt, amíg feldolgozták a történteket. 13%-nak kevesebb, mint fél évbe, 5,7%-nak legalább egy évre volt szüksége. 9,7%-nak több mint egy év kellett, 19% pedig a mai napig nem tudta feldolgozni a vele történteket. 53% pedig, ahogy fentebb is említettem, nem élt át ilyesmit, vagy megpróbálta elfelejteni a történteket, vagy legalább 20 év kellett ahhoz, hogy megbirkózzon ezzel a ténnyel.

A bántalmazás és az erőszak nem ismeretlen jelenség társadalmunkban. Jól látszik, hogy a nagy többség abszolút nem tartja elfogadhatónak, hogy valakit bántalmazzanak. A sértettek nemcsak nők, hanem férfiak is voltak, és egyértelműen egy hosszabb időszakra volt/van szükségük ahhoz, hogy feldolgozzák a rossz emlékeket. A borzasztó élmények és emlékek pedig azzal, hogy beleivódnak az emberbe, akár örök félelemre is kényszerítheti őket.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Pszichopapa

Póda Erzsébet

A szikkadt testalkatú, ráncos arcú, a hatvanat jócskán túllépő férfit talán meg se láttam volna.

2016.7.19.    8


Nincs felmentés

Jády Mónika

A szexuális zaklatásra vagy erőszakra soha nincs és nem is lehet semmilyen mentség, semmilyen felmentés!

2016.5.11.    11


Az élet szomorú iróniája

Busai Hajnalka Lilla

Jelenleg a nők biztonsága a „remény” szón alapszik...

2015.12.1.  1    137


Az erőszakra nincs mentség

Sajtóhír

Ismét 16 Akciónap és Néma Tanúk felvonulás a nők elleni erőszak ellen.

2015.11.21.    13


Ilyen világ

Csonga Melinda

Az ember alapvetően jó. Szeret adni, szereti az életet, a társát, a szeretteit. A zsarnok ember is alapvetően jó volt.

2015.10.9.    61

A rovat további cikkei

A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    14


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11


Nellie Bly

Busai Hajnalka Lilla

Azaz eredeti nevén Elizabeth Jane Cochran volt az első női oknyomozó újságíró. A leghíresebb Viktória-korabeli nő, tíz napig élt beépülve egy akkori tébolydában.

2017.3.6.    24


Átlagos lányok

Póda Erzsébet

Úgy vagyunk szépek, ahogyan természetesen vagyunk.

2017.2.8.    18