Nőiességünk


Póda Erzsébet  2005.5.12. 9:50

Nőiességünk külső jelképei a szépség, a lágyság, a puhaság, a kellemes domborulatok. Belső meghatározói pedig…

…az érzelmi gazdagság, az okosság, a fokozott érzékenység, a dolgok sokoldalú megközelítése, és a különleges nőies kisugárzás. Ám legfőképpen az anyaság, az életadás képessége, tehát az élet folyamatosságának biztosítása, amelyre csak a nő képes.

Az ősi vallásokban tisztelet és magasztalás övezte a nőt, az élet hordozóját. A vezetők, a bölcsek, a papok nők voltak. Nem vonták kétségbe tudásukat, elismerték őket nőiességükben, tehát szabad emberek lehettek. A történelem azonban hallgat a civilizáció hajnalán hosszú ideig létező matriarchátusokról, hiszen egy patriarchális rendszerben nem sűrűn hangoztatható a nőközpontú világszemlélet. És tudjuk, hogy a történészek sok mindent elhallgatnak, vagy el kell hallgatniuk. Bizonyíték erre a lakat alatt őrzött archeológiai leletek sokasága, melyeket nem vizsgálhat meg senki, vagy azok a történelmi elméletek, melyek egyetlen publikációban sem kapnak helyet.

Az anya- és nőközpontú társadalmakról tehát csak nagyon keveset tudhatunk, de nem tagadható le, hogy ez a másfajta világ igenis hosszú ideig létezett. Az utóbbi évszázadok azonban nem kedveztek a nőknek. Elnyomottak, sőt időnként üldözöttek voltak, dívott a nőgyűlölet, holott nők nélkül kihalna az emberiség…
Az idők azonban változnak, szerencsére időről időre a nők is hallatják hangjukat. Mára ugyan már bekerült a köztudatba az esélyegyenlőség kifejezés, tehát a politika is elismeri, hogy a nők még korántsem egyenrangú tagjai a társadalomnak. A probléma megfelelő kezelése azonban még gyerekcipőben jár.

Minden kornak és minden népnek megvolt és megvan a maga nőies ideálja. A múlt nőideáljaira a legjellemzőbb a természetesen nőies nő. Hiszen a nő testének felépítése genetikailag meghatározott, tehát a külső tulajdonságai a természettől adottak. A női test legjellemzőbbjei a hangsúlyos mellek és a széles, nőies csípő.
Egyes kultúrákban a vastag combok, a nagy fenék, a bő idomok vagy akár a lelógó mell számít igazi nőies szépségnek. Ezekre jellemző a természetesség. Kivéve egy-két olyan népcsoportot, amely a nőket drasztikus módszerekkel kényszeríti valamiféle, kitalált nőiesség követésére – mint például a zsiráfnyakú nőket. Vagy a nyugati civilizációt, mely egy kreált, természetellenes szépségideált állított a nők elé. A betegesen sovány, követhetetlenül hosszú lábú, hamvas bőrű, hibátlan és úgymond szexi manökent, akinek viszont semmi köze nincs a természetességhez, a valódi nőiességhez.

Ami a „belső” nőiességet illeti, annak meghatározói is koronként és (állam)ideológiánként változnak. Volt már erényes, erkölcsös, szerény, tudatlan, ájtatos, szorgalmas, dolgos, csendes, meghunyászkodó, szófogadó, alázatos, de sohasem szabad akaratú, és teljes jogú. És mindig törékeny és gyenge, holott a nő évezredeken keresztül többet tett és dolgozott, mint a férfi. Az átlagnő ugyanis szántott, vetett, aratott, keményen dolgozott, ha éppen arra volt szükség. Talán csak a háborúskodásokban nem vett részt.

Több elmélet is úgy tartja, hogy az a nőies, ami szép. De mi is a szépség? Mindannyian tudjuk, hogy a szépségideálok koronként változóak. Az újabb kutatások viszont feltárták, hogy a különbségek nem számottevőek. Nemre, fajra, korra vagy társadalmi helyzetre való tekintet nélkül az egész földön ugyanazokat a dolgokat, tulajdonságokat tartjuk vonzónak. Olyan mélyen gyökerező szabályok alapján válogatunk, amelyeket már nem is tudatosítunk.

Egy kísérletben például megkérdeztek három különböző világrészről származó nőt arról, milyen számukra az ideális, a vonzó, a megfelelő férfi. Mind a hárman a görög férfitípust választották, annak ellenére, hogy kontinensnyi távolságra voltak egymástól. És ennek a fordítottja is érvényes: a megkérdezett férfiak többsége az ideálként elénk állított kákabélű nő helyett az igazán nőies nőt tartja szépnek. Tehát a gömbölyded, lágy női idomokkal megáldott természetes nőket.

A nőiesség fogalmához természetesen hozzátartozik a társadalom által előírt női szerep is. Ez is koronként változik. Régebben, a nagycsaládos életformában a nők főként otthon, a ház körüli munkákban vagy a gyermeknevelésben vettek részt.
Később a nők is dolgozni kényszerültek, hogy a család megélhetését biztosítani tudják. Azzal, hogy a nők munkába álltak, felborult a női szerepben addig megszokott egyensúly. A tizenkilencedik században a megnövekedett terhek (egyszerre kellett eleget tenni a tisztességesen dolgozó nő, a gondoskodó anya, szerető feleség szerepelvárásainak) miatt kibontakozó nőmozgalmak egyenjogúsítási törekvéseikkel a nemek közötti biológiai egyenlőtlenségekből származó társadalmi egyenlőtlenségek ellen tiltakoztak.

Manapság nem éri dicséret, tisztelet és elismerés a nőket, hiába teljesítenek emberfeletti módon. Mintha a nőiség, nőiesség nem is létezne. A nők életében a családi élet és a munkavállalás, a karrier dilemmája komoly belső konfliktusokat okoz. A választás súlya mellett, hogy az élet színterei közül melyiket részesítsék előnyben, a nők szinte nem is érzik nőiségüket. Nincs is rá idejük, energiájuk, és mivel nem érzik nemiségük fontosságát, egy idő után frusztrálttá válnak.

A mai világra a nők fokozott terhelése a jellemző. A terhelés azonban alattomosan rakódik a nők vállára, akik szinte nem is tudatosítják ezt. Csak érzik, valami nincs rendben körülöttük, mintha hiányozna valami. És hiányzik is: mégpedig a nőiségük elismerése. Hiszen női viselkedést, törékenységet, gyengeséget -- de férfias, kemény helytállást, szívósságot várnak el tőlük az élet minden területén. A nők keményebben dolgoznak a munkahelyükön, hiszen még mindig bizonyítaniuk kell. Eközben teljes értékű háztartást vezetnek. Sok esetben pedig ők a családfenntartók, vagy válás után kénytelenek elsajátítani a férfiszerepeket is, elvégezni a „férfias” feladatokat is, mert nekik kell eltartaniuk és felnevelniük a gyerekeket. És ha a fent említett okok miatt esetleg keményebbé, fásultabbá válnak, a nőietlenség vádja éri őket. Pedig senki nem vágyik annyira az elismerésre, a jó szóra, a nőiségük dicséretére, mint éppen a nők!

Az egyenlő elismerésért, egyenrangúságért folytatott küzdelmeik miatt pedig egyre nagyobb ellenállásokba ütköznek: mintha a környezet azt akarná bebizonyítani, hogy az egyenrangú élet a nőiség, nőiesség feladásával jár. Pedig a nőmozgalmak nem egyenruhásítani akarnak. Hanem egyenlő esélyt az élethez, kétpólusú életfelfogást, melyben a férfi megmarad férfiasnak, a nő pedig nőiesnek. És mindkettő megkapja a tiszteletet, és azt az egyéni és társadalmi elismerést, ami jár neki.

A nőiesség és a szépség fogalma sajnos mára szinte egybeolvadt. A szépségápolás mindig is fontos szerepet töltött be a nők életében. A nők ugyanis a szebbik nem (és az okosabb is, csak ezt manapság nem illik hangoztatni, sőt a médiák nagyon célzatosan az alacsonyabb rendű nő képét sulykolják az emberekbe). Az utóbbi időben azonban csak a szépség kap hangsúlyt, a természetes nőiesség (s vele együtt az anyaság) igazi lényege a háttérbe szorul. Pedig a szépség a természetes nőiesség nélkül csak üres díszdoboz.

Nemcsak a szépségünket, hanem a lelkünket, a tudatunkat és a nőiességünket is ápolni, gondozni kell, foglalkozni kell vele. Persze nagyon nehéz ezt megtenni egy olyan társadalomban, amely a külsőségeken, a művi szépségen kívül mást nem nagyon értékel a nőkben.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A marionett bábuk

Oriskó Renáta

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

2017.7.24.    13


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    14


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11


Nellie Bly

Busai Hajnalka Lilla

Azaz eredeti nevén Elizabeth Jane Cochran volt az első női oknyomozó újságíró. A leghíresebb Viktória-korabeli nő, tíz napig élt beépülve egy akkori tébolydában.

2017.3.6.    24


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2017.2.27.    4


Átlagos lányok

Póda Erzsébet

Úgy vagyunk szépek, ahogyan természetesen vagyunk.

2017.2.8.    18


Figyelem, bérszakadék!

Kabók Zita

A franciaországi nők idén úgy döntöttek, felhívják a figyelmet egy időpontra, egy fontos témára.

2016.11.17.    6


Eltévedt feminizmus

Póda Erzsébet

Egy ideje mélyen hallgatnak a feminista mozgalmak képviselői. Ma már nem feszülnek olyan vehemensen egy-egy női témának, mint mondjuk másfél évvel ezelőtt.

2016.10.17.  16    14


Komfortzónában

Molnár Andrea

Mi, emberek, folyton önigazolást keresünk.

2016.9.21.    18