Impressziók
A lány reggel elment, és nem jött vissza többé. A fiú visszaaludt, és már sosem ébredt fel.
*
A nappal szürke farkas bőrébe öltözött, és rémületben tartott egészen estig. Az éjszaka leszálltával a Hold rászegezte ezernyi lándzsáját, s elkergette a fenevadat. Aztán rám meredt sápatagon, és a sok-sok lándzsahegy hirtelen velem nézett farkasszemet. Összekuporodtam, reszkettem, és úgy vártam vissza az ordast, mintha szeretnénk egymást, mintha ő a megváltást jelentené. Vajon mikor múlik el a félelem? Mitől…?
*
Lakatlan szigetemen ülve éjszakánként nem az éhség és a szomjúság gyötör leginkább. Nem az a legrettenetesebb, hogy meghalok.
*
Amikor a fény is kihunyt, ő még kapaszkodott egy emlékbe. Nem volt több áttetsző, halvány káprázatnál, de erősebben markolta, mint ahogy leheletnyi ereje lehetővé tette volna. Az utolsó esély volt, a legutolsó – és mégsem tudta azt mondani: ég veled.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
A rovat további cikkei
Újratervezésben
Nem tudom, hogyan s miképp kerültem ide, milyen láthatatlan kéz, vagy felsőbb akarat tolt előre.
2015.10.29. 21
Az anya
Az egyszeri gyermek világgá ment. Sokáig odavolt a nagyvilágban, ám egyszer csak hazatért...
2015.5.2. 26
Emberi habos kakaó
Nem fontos a lány neve. Nem fontos a férfié sem. A lány nevet adott a férfi kutyájának, de csak magában.
2015.3.2. 37
Nincs más szerelem
A hétvégi vers helyett ezúttal rendhagyó módon egy irodalmi impresszióval jelentkezünk.
2013.12.15. 8
Mosoly
Csendes a ház, mindenki alszik még. Valamikor hajnal és reggel között jár az idő.
2013.4.10. 1