Barna Berni:The One

Wolner Annamária  2017.2.14. 1:25

Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.

"...nem számít! Semmi, amiről azt hisszük mégis...
és amiről azt hisszük, tőle messze futni érdemes...“


Vágtatunk, mint egy zabolátlan kanca, dolgokért. Belepakolunk mindent, kifáradunk bele. És akkor jön Siva isten, leültet a folyó partjára és megmutatja, hogy nézd csak, te ember: itt a semmi! És most vagy helyeden! Nem az esztelen vágtázásban, sokszor értelmetlenül, és elvitte a tévedéseid, mint Siva szobrát a Gangesz.

Én ceruzás olvasó vagyok, húzom alá, ami üzen nekem. Azt a sok mindent, ha jól figyel az ember befelé. Így olvastam Barna Berni: The One cimű könyvét. Végig aláhúzva. Ceruzatenger.

Hogy miért? Eleve felébredt és nem alvó emberként rásegített arra, ami belül már egy ideje amúgy is ott zizegett. Megállítottak a mondatok, amik bár az írónő lelkéből, és vívódásaiból születtek, de mivel minden energia, s amit kibocsájtasz magadból, az hat és visszahat: aki írta, és aki olvassa. A The One épp ott és arra hat, ami belül mocorog. Aki érzi, megdolgozott bizonyos dolgokat magában, megszenvedte és elindult a Golgotára, de azért a stációkból van itt még. Tessék csak szépen leülni egy-egy ilyen stációnál és szánni időt arra, hogy kiderüljön, mi is ez most benned, körülötted, s csak aztán elindulni.


A könyv nem akarja s nem is mondja meg a tutit. Más, mint a mostanára már tömegekhez szóló, „spiri“ tanítások. Finoman, de határozottan leültet és elgondolkodtat. Hogy hová s miért rohanunk. S amiért rohanunk, valóban megéri–e. Figyelünk befelé? Végigjárjuk a magunk stációit, hajlandóak vagyunk tanulni belőlük, vagy kispórolva ezeket, jól pofára esünk.

Mi éri meg, s mi nem. Miért érdemes áldozatokat hozni. Amiért nem érdemes, mi mégis mérföldeket rohanunk, hogy aztán ott üljünk összetörten, Siva isten szobrát keresve, amit, mire odaértünk, elvitt a Gangesz.

Hozzászólások

@

Küldés