Barna Berni:The One


Wolner Annamária  2017.2.14. 1:25

Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.

"...nem számít! Semmi, amiről azt hisszük mégis...
és amiről azt hisszük, tőle messze futni érdemes...“



Vágtatunk, mint egy zabolátlan kanca, dolgokért. Belepakolunk mindent, kifáradunk bele. És akkor jön Siva isten, leültet a folyó partjára és megmutatja, hogy nézd csak, te ember: itt a semmi! És most vagy helyeden! Nem az esztelen vágtázásban, sokszor értelmetlenül, és elvitte a tévedéseid, mint Siva szobrát a Gangesz.

Én ceruzás olvasó vagyok, húzom alá, ami üzen nekem. Azt a sok mindent, ha jól figyel az ember befelé. Így olvastam Barna Berni: The One cimű könyvét. Végig aláhúzva. Ceruzatenger.

Hogy miért? Eleve felébredt és nem alvó emberként rásegített arra, ami belül már egy ideje amúgy is ott zizegett. Megállítottak a mondatok, amik bár az írónő lelkéből, és vívódásaiból születtek, de mivel minden energia, s amit kibocsájtasz magadból, az hat és visszahat: aki írta, és aki olvassa. A The One épp ott és arra hat, ami belül mocorog. Aki érzi, megdolgozott bizonyos dolgokat magában, megszenvedte és elindult a Golgotára, de azért a stációkból van itt még. Tessék csak szépen leülni egy-egy ilyen stációnál és szánni időt arra, hogy kiderüljön, mi is ez most benned, körülötted, s csak aztán elindulni.


A könyv nem akarja s nem is mondja meg a tutit. Más, mint a mostanára már tömegekhez szóló, „spiri“ tanítások. Finoman, de határozottan leültet és elgondolkodtat. Hogy hová s miért rohanunk. S amiért rohanunk, valóban megéri–e. Figyelünk befelé? Végigjárjuk a magunk stációit, hajlandóak vagyunk tanulni belőlük, vagy kispórolva ezeket, jól pofára esünk.

Mi éri meg, s mi nem. Miért érdemes áldozatokat hozni. Amiért nem érdemes, mi mégis mérföldeket rohanunk, hogy aztán ott üljünk összetörten, Siva isten szobrát keresve, amit, mire odaértünk, elvitt a Gangesz.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2017.3.5.    5


Karácsonyi díszek

Wolner Annamária

Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.

2016.12.25.    4


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


A pipacsok hallgatnak

Póda Csanád

Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.

2016.3.30.    3


A hosszú élet titka

Mester Györgyi

Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.

2016.2.13.    8


Végső diagnózis

Mester Györgyi

Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.

2015.10.19.    17


Birkatársadalom

Danczi Mónika

A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.

2015.9.30.    22


Egérút

Mester Györgyi

Ócska egy nap volt, ez a szerdai. Szinte minden balul ütött ki...

2015.6.24.    3


Erőből szép

Mester Györgyi

Van, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, az emberek közé...

2015.1.17.    14


Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2014.12.31.  2    10


Ingovány

Nagy Erika

Amikor kijött a rehabilitációról, szülei ismét befogadták. Volt ígéret, több mint csillag az égen.

2014.12.26.    7


Képeslap a túlvilágról

Mester Györgyi

El volt keseredve. Aznap minden balul ütött ki, bármihez fogott, semmi nem sikerült úgy, ahogy szerette volna.

2013.11.2.    26