A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra  2019.11.24. 4:47

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

...vagy épp magas, vékony, hosszú hajú, művésztípus, satöbbi. Mindenkinek más, de egy azonos: valami külső vonás, amin megakad a szemünk, ami kiemeli a tömegből, ami akár vágyat ébreszt.

Túlzott elvárások

Sok olyan lány/nő van, aki noha csinos, számtalan jó tulajdonsággal rendelkezik, mégis egyedül van, mert nem képes elszakadni az elképzelt, ideális férfi képétől. Pedig ha elvárásainkon túl tudunk lépni, könnyen megszerethetjük az alacsonyt, a kopaszodót, a csúnyácskát, ha megismerjük az embert, és meglátjuk az értékeit.

Túlzó elvárások nemcsak a külsőségek miatt merülhetnek fel. A legtöbb kamasz szívesen álmodozik a nagy szerelemről, és később nehéz ezektől az álmoktól szabadulni.

Milyennek képzeljük a tökéletes kapcsolatot?

Nagy szerelemmel kezdődik, borzongó, de kellemes izgalommal. Majd boldog találkozásokkal folytatódik, aminek minden perce öröm és szórakozás. Végül a kapcsolat nyugodtabb lesz, tele harmóniával, egymás teljes megértésével, elfogadásával, és a megérkezés biztonságával.

A tökéletes kapcsolat azonban rendkívül ritka jelenség, nemcsak saját életünkben, de úgy általában a földi párokat figyelembe véve is. A kezdeti lángolás után, amikor mindkét fél igyekszik a legjobb arcát mutatni, lassan elérkezik az idő, amikor a hétköznapiság is kezd alattomosan beszivárogni az idillbe. Kiderül, hogy párunk nem mindig olyan vidám, szórakoztató, megértő vagy épp magasröptű gondolatokkal teli – egyszerűbben szólva, nem mindig olyan, mint szeretnénk. És ha nem vagyunk végletesen önzőek, be kell ismernünk, hogy mi sem tudjuk már minden pillanatban a legjobb formánkat mutatni. Szép lassan felszínre bukkannak a hibák, feltörnek az első konfliktusuk, neadjisten viták.

Mit tehetünk ilyenkor?

Az egyik megoldás hanyatt-homlok menekülni, és új kapcsolatot keresni, ami az elején újra tökéletesnek fog látszani. Érettebb hozzáállás belátni, hogy egy-egy probléma előbb-utóbb bekövetkezik (nemcsak párkapcsolatban, barátság, munkahelyi ismeretség esetén is). Fontos tudni és elfogadni, hogy konfliktus minden kapcsolatban van, és készen kell állnunk rá, hogy ezeket megoldjuk. Mérlegelnünk kell, mennyire fontos a másik. Mennyire erős a szeretet? Mekkora a gond? Megéri-e dolgozni rajta, vagy már olyan nagy az ellentét, hogy jobb elengedni egymást?

Régi igazság, hogy egy kapcsolat fenntartásához két ember kell, de a felbontásához elég egy is. Mindkét félnek dolgoznia kell a másik megtartásán. Ha elvárjuk a párunktól, hogy a kedvünkért egy-két dologban próbáljon megváltozni, alkalmazkodni hozzánk, akkor ugyanerre nekünk is készen kell állnunk. Ha nincs kölcsönösség, akkor az a kapcsolat féloldalas lesz. El kell tehát fogadni, hogy semmit sem kapunk készen, tökéletesen – minden nap küzdeni kell érte. El kell döntenünk, mit szeretnénk, és mekkora árat vagyunk hajlandó fizetni érte.

Ha nem kapjuk vissza, amit adunk, talán jobb továbbállni, de ha nem vagyunk hajlandóak adni, mi se csodálkozzunk, ha egyszer egyedül ébredünk.

Hozzászólások

@

Küldés