A kis békéltető
Ilyenkor, influenzajárvány idején gyakrabban járunk orvoshoz. Ha valaki megbetegszik a családban, biztos, hogy néhány napon belül követője akad.
Tüsszögés, köhögés, nátha, fejfájás, láz vagy hőemelkedés és rossz közérzet a velejárói ennek a kellemetlen és ragályos nyavalyának. Sajnos ilyenkor az orvosi várótermek tömve vannak betegekkel. Aki várakozik, az beteg, és aki beteg, az rosszul érzi magát. És aki rosszul érzi magát, az általában türelmetlenebb, ingerlékenyebb, nyűgösebb a megszokottnál. A várakozás pedig ilyenkor nem néhány percig, inkább néhány óráig is eltart. Nem volt ez másképp a gyermekorvosnál sem. A szűk váróterem már reggel nyolckor megtelt. Szülőkkel és beteg gyerekekkel, a néhány hónapostól a tizenévesig. Tapasztalatból tudom, semmivel sem könnyebb beteg tizenévessel várakozni, mint egy csecsemővel. Hiába, aki beteg az beteg!
Ülőhely természetesen nem volt -- állóhely is alig. Szinte képtelenség volt követni, ki a soron következő. A gyerekek sírtak, a szülők egymással civakodtak a sorra kerülés miatt. De hirtelen csönd lett. Vagyis majdnem. Egyenletes szuszogás és mohó kortyolgatás, néha cuppogás hallatszott. Nem lehetett nem oda nézni, mindenki a hang forrását kutatta. A cigánylány talán tizennyolc éves lehetett, a babája tán két hónapos. Fehér pólyába bugyolálva, elégedetten szívta magába az édes anyatejet, mit sem törődve a körülötte állókkal. Miért is törődött volna velük -- számára most csak az anyja létezett. Nem zavarta, hogy éppen sorra került volna, éhes volt, hát enni akart. És ez így van rendjén!
Szinte varázsütésre változtak meg az emberek. Az arcokra harag helyett mosoly költözött. Valami csodálatos megnyugvás vett erőt mindenkin, és még az idő is gyorsabban telt. Hiszen volt miről beszélgetni. Mert a szoptatásról minden anyukának eszébe jutott egy-egy jó vagy rossz emlék, amit itt és most el lehetett mondani, meg lehetett beszélni.
Hálával tartozunk a kis csöppségnek, aki mindannyiunk szívét megmelengette.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.