A postás kétszer csenget
Eseményszámba megy, ha olyan levelet kapok – amely nem számlával és befizetnivalóval kapcsolatos. Hát, még ha csomagot…!
A múltkoriban egy állatvédő szervezet keresett meg levélben, hogy én is tehetek a világ jobbításáért. Mentsem meg a bálnákat! Ejha! –gondoltam. – Ennek fele se tréfa! – úgyhogy tovább olvastam a küldeményt. De végül mégiscsak nevetnem kellett, mert óhatatlanul elképzeltem, amint búvárcuccban a japán halászhajók elé vetem magam a nyílt tengeren, és egy reklámcsíkot húzok magam után: „Ne egyetek bálnááát!”
Abszolút reálisnak éreztem, hogy harcolhatnék a bálnákért, sőt akkor már az őserdei gorillákért is, meg az ózonpajzs védelméért… De ekkor észhez térített a levél végén a sárga csekk. Mert ugye, ha most azonnal nem tudok útra kelni Japánba, akkor támogassam a többi lelkes aktivistát anyagilag, és mielőbb töltsem ki a csekket és küldjem is el! Ott telt be a pohár, hogy hibásan írták a nevemet, amin vérig sértődtem. Egy fityinget sem fizettem be, de nagyon bízom benne, hogy a bálnák sorsa nem az én zsebpénzemen múlik!
A legújabb „postai” élményem akkor történt, amikor péntek délután hazaérve egy értesítő várt a postaládában, hogy a postás hiába keresett délelőtt, nem vettem át a nekem szánt csomagot. Ó, csomagot nekem?! Hát ez már aztán nagy esemény! El is szaladtam a postára, nehogy meggondolják magukat, és mégsem kapom meg a könyvet, amit nekem szántak. Mert mint kiderült, egy könyvről volt szó.
A postán hosszasan keresgélték a csomagomat, aztán nagy sokára kibökték, hogy a postás majd újra kikézbesíti hétfő délelőtt, mivel péntek délelőtt nem voltam otthon, és a feladóval így állapodtak meg.
De hát munka- és iskolaidőben ki van otthon hétköznap délelőtt? Ráadásul hétfőtől péntekig kollégiumban lakom. Ott álltam a postán, kezemben az értesítővel meg a személyimmel, és nem vehettem át a csomagomat. Ki hallott már ilyet?!
Most ugraszthatom a szüleimet, hogy mivel úgysincs semmi dolguk – mint a felnőtt, dolgozó embereknek általában…, ugyan fussanak már el a könyvemért, és legyenek kedvesek hazacipelni helyettem. Ráadásul még egy hetet várnom kell, hogy megnézhessem, mit is kapok tulajdonképpen.
Nagyon remélem, hogy az a könyv megéri a sok macerát, és azt is, hogy megélem, amikor az ügyintézés végre logikus és egyszerű lesz.
Vajon miért bonyolítjuk túl, amit könnyen és gyorsan el lehetne intézni?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.