A postás kétszer csenget
Eseményszámba megy, ha olyan levelet kapok – amely nem számlával és befizetnivalóval kapcsolatos. Hát, még ha csomagot…!
A múltkoriban egy állatvédő szervezet keresett meg levélben, hogy én is tehetek a világ jobbításáért. Mentsem meg a bálnákat! Ejha! –gondoltam. – Ennek fele se tréfa! – úgyhogy tovább olvastam a küldeményt. De végül mégiscsak nevetnem kellett, mert óhatatlanul elképzeltem, amint búvárcuccban a japán halászhajók elé vetem magam a nyílt tengeren, és egy reklámcsíkot húzok magam után: „Ne egyetek bálnááát!”
Abszolút reálisnak éreztem, hogy harcolhatnék a bálnákért, sőt akkor már az őserdei gorillákért is, meg az ózonpajzs védelméért… De ekkor észhez térített a levél végén a sárga csekk. Mert ugye, ha most azonnal nem tudok útra kelni Japánba, akkor támogassam a többi lelkes aktivistát anyagilag, és mielőbb töltsem ki a csekket és küldjem is el! Ott telt be a pohár, hogy hibásan írták a nevemet, amin vérig sértődtem. Egy fityinget sem fizettem be, de nagyon bízom benne, hogy a bálnák sorsa nem az én zsebpénzemen múlik!
A legújabb „postai” élményem akkor történt, amikor péntek délután hazaérve egy értesítő várt a postaládában, hogy a postás hiába keresett délelőtt, nem vettem át a nekem szánt csomagot. Ó, csomagot nekem?! Hát ez már aztán nagy esemény! El is szaladtam a postára, nehogy meggondolják magukat, és mégsem kapom meg a könyvet, amit nekem szántak. Mert mint kiderült, egy könyvről volt szó.
A postán hosszasan keresgélték a csomagomat, aztán nagy sokára kibökték, hogy a postás majd újra kikézbesíti hétfő délelőtt, mivel péntek délelőtt nem voltam otthon, és a feladóval így állapodtak meg.
De hát munka- és iskolaidőben ki van otthon hétköznap délelőtt? Ráadásul hétfőtől péntekig kollégiumban lakom. Ott álltam a postán, kezemben az értesítővel meg a személyimmel, és nem vehettem át a csomagomat. Ki hallott már ilyet?!
Most ugraszthatom a szüleimet, hogy mivel úgysincs semmi dolguk – mint a felnőtt, dolgozó embereknek általában…, ugyan fussanak már el a könyvemért, és legyenek kedvesek hazacipelni helyettem. Ráadásul még egy hetet várnom kell, hogy megnézhessem, mit is kapok tulajdonképpen.
Nagyon remélem, hogy az a könyv megéri a sok macerát, és azt is, hogy megélem, amikor az ügyintézés végre logikus és egyszerű lesz.
Vajon miért bonyolítjuk túl, amit könnyen és gyorsan el lehetne intézni?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.9.28.
Látszatvilág
Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.
2021.8.22.
Ne gyere közel!
A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.
2021.5.11. 1
A bűvös szív
Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.
2021.4.19.
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.