A szeretet ragadós


Szabó Kata  2006.6.1. 18:04

Az alábbi jegyzet szerzője egy megható és igaz történetet írt meg, amilyennel elég ritkán találkozunk manapság...

Egy nagyváros kis rendelőjében dolgozom nővérként. Vannak emberek, akik palotát, mások kincset, a minket látogató kissrácok, kis pácienseink, genetikai betegséget örököltek szüleiktől, ami nem éppen vidám dolog. Eredendően optimista beállítottságú ember vagyok, és mint olyan, próbálom a dolgokat a napos feléről nézni. A mai napomon sem volt ez másképpen.
Mára csak egy családot rendeltünk be nagykontrollra. Hat gyermek esetében ez egy egész napos program -- számukra, és persze számunkra is. Három lány, és három fiúcska. Mind az összes gyönyörű, szelídarcú gyerek. Miközben szállingóztak a vizsgálatokról és az ultrahangról vissza a rendelőnkbe, anyukájuk büszkélkedve mesélte a róluk szóló történeteket.

A legidősebb lányról megtudhattuk, hogy csak nehézségek árán tudott hozzánk eljönni, mert éppen vizsgaidőszak van az egyetemen. Egy szomszédos ország egyetemére jár, építésznek tanul. Teljesen önellátó, nyáron külföldön (főleg Angliában) keresi a pénzt alkalmi munkákból, évközben pedig egy banknak a bedolgozó munkatársa hétfőtől vasárnapig. Nem fogad egy fillért sem otthonról, tudja, hogy édesanyjának mindent fillért meg kell fognia így is.

A második a sorban egy nefelejcsszemű szőkeség, annyi hajjal, hogy a copfjából három fejet be lehetne fedni dús hajkoronával. Ő most végez a nyolcéves gimnáziumban. Jól tanul, szintén továbbtanulni készül. A ruházatára valót már ő is egyedül keresi meg. Tavaly egész nyáron Svédországban dolgozott. Idén is oda készül.

A harmadik lány már nem annyira „technikai” beállítottságú. Nem tervezi az egyetem elvégzését. Viszont nagyon ügyesen süt. A nagy ünnepek előtt betervezi a sütni valót, bevásárlólistát ír, öccseivel bevásároltat, és legalább nyolcfélét süt minden alkalommal. Nevetve mesélik, hogy dugdossák az aprósütit a fiúk elől, különben egy szemet sem hagynának. A fiúk is aranyosak, elevenek. Már a legkisebbik is gimnáziumba megy szeptemberben. Egyedül ment beiratkozni. Mikor a tanárok a szülei felől kérdezték, azt válaszolta: ezt egyedül akarta intézni, mert ez az ő egyéni döntése.

Mikor már mind együtt voltak, olyan jó érzés volt közöttük lenni! Leírni is nehéz. Szinte fizikailag lehetett érezni az összetartozást, a melegséget, a szeretetet, ami belőlük áradt.

Ja, és még valami: négy éve a nagyvárosból faluba, családi házba költöztek. Idén tavasszal megkölykezett a cicájuk -- be a kutyus óljába, és ott együtt nevelgetik a kiscicusokat. Lehet, hogy a szeretet ennyire ragadós…
Hát nem megható ez az igaz történet?!



Hozzászólások

Nóra, 08. 06. 2006 08:28:56
Nagyon tetszett a cikk. Szerintem ma már csak elvétve fordul elő ilyen eset. Pedig gyermekeinket erre kéne tanítani. Ehelyett elidegenedünk egymástól, a gyerekek számítógéppel játszanak nem egymással, és a szüleik sem jelentik a számukra azt, amit kellene.
@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.