A szeretet ragadós
Az alábbi jegyzet szerzője egy megható és igaz történetet írt meg, amilyennel elég ritkán találkozunk manapság...
Egy nagyváros kis rendelőjében dolgozom nővérként. Vannak emberek, akik palotát, mások kincset, a minket látogató kissrácok, kis pácienseink, genetikai betegséget örököltek szüleiktől, ami nem éppen vidám dolog. Eredendően optimista beállítottságú ember vagyok, és mint olyan, próbálom a dolgokat a napos feléről nézni. A mai napomon sem volt ez másképpen.
Mára csak egy családot rendeltünk be nagykontrollra. Hat gyermek esetében ez egy egész napos program -- számukra, és persze számunkra is. Három lány, és három fiúcska. Mind az összes gyönyörű, szelídarcú gyerek. Miközben szállingóztak a vizsgálatokról és az ultrahangról vissza a rendelőnkbe, anyukájuk büszkélkedve mesélte a róluk szóló történeteket.
A legidősebb lányról megtudhattuk, hogy csak nehézségek árán tudott hozzánk eljönni, mert éppen vizsgaidőszak van az egyetemen. Egy szomszédos ország egyetemére jár, építésznek tanul. Teljesen önellátó, nyáron külföldön (főleg Angliában) keresi a pénzt alkalmi munkákból, évközben pedig egy banknak a bedolgozó munkatársa hétfőtől vasárnapig. Nem fogad egy fillért sem otthonról, tudja, hogy édesanyjának mindent fillért meg kell fognia így is.
A második a sorban egy nefelejcsszemű szőkeség, annyi hajjal, hogy a copfjából három fejet be lehetne fedni dús hajkoronával. Ő most végez a nyolcéves gimnáziumban. Jól tanul, szintén továbbtanulni készül. A ruházatára valót már ő is egyedül keresi meg. Tavaly egész nyáron Svédországban dolgozott. Idén is oda készül.
A harmadik lány már nem annyira „technikai” beállítottságú. Nem tervezi az egyetem elvégzését. Viszont nagyon ügyesen süt. A nagy ünnepek előtt betervezi a sütni valót, bevásárlólistát ír, öccseivel bevásároltat, és legalább nyolcfélét süt minden alkalommal. Nevetve mesélik, hogy dugdossák az aprósütit a fiúk elől, különben egy szemet sem hagynának. A fiúk is aranyosak, elevenek. Már a legkisebbik is gimnáziumba megy szeptemberben. Egyedül ment beiratkozni. Mikor a tanárok a szülei felől kérdezték, azt válaszolta: ezt egyedül akarta intézni, mert ez az ő egyéni döntése.
Mikor már mind együtt voltak, olyan jó érzés volt közöttük lenni! Leírni is nehéz. Szinte fizikailag lehetett érezni az összetartozást, a melegséget, a szeretetet, ami belőlük áradt.
Ja, és még valami: négy éve a nagyvárosból faluba, családi házba költöztek. Idén tavasszal megkölykezett a cicájuk -- be a kutyus óljába, és ott együtt nevelgetik a kiscicusokat. Lehet, hogy a szeretet ennyire ragadós…
Hát nem megható ez az igaz történet?!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.