A szeretet ragadós
Az alábbi jegyzet szerzője egy megható és igaz történetet írt meg, amilyennel elég ritkán találkozunk manapság...
Egy nagyváros kis rendelőjében dolgozom nővérként. Vannak emberek, akik palotát, mások kincset, a minket látogató kissrácok, kis pácienseink, genetikai betegséget örököltek szüleiktől, ami nem éppen vidám dolog. Eredendően optimista beállítottságú ember vagyok, és mint olyan, próbálom a dolgokat a napos feléről nézni. A mai napomon sem volt ez másképpen.
Mára csak egy családot rendeltünk be nagykontrollra. Hat gyermek esetében ez egy egész napos program -- számukra, és persze számunkra is. Három lány, és három fiúcska. Mind az összes gyönyörű, szelídarcú gyerek. Miközben szállingóztak a vizsgálatokról és az ultrahangról vissza a rendelőnkbe, anyukájuk büszkélkedve mesélte a róluk szóló történeteket.
A legidősebb lányról megtudhattuk, hogy csak nehézségek árán tudott hozzánk eljönni, mert éppen vizsgaidőszak van az egyetemen. Egy szomszédos ország egyetemére jár, építésznek tanul. Teljesen önellátó, nyáron külföldön (főleg Angliában) keresi a pénzt alkalmi munkákból, évközben pedig egy banknak a bedolgozó munkatársa hétfőtől vasárnapig. Nem fogad egy fillért sem otthonról, tudja, hogy édesanyjának mindent fillért meg kell fognia így is.
A második a sorban egy nefelejcsszemű szőkeség, annyi hajjal, hogy a copfjából három fejet be lehetne fedni dús hajkoronával. Ő most végez a nyolcéves gimnáziumban. Jól tanul, szintén továbbtanulni készül. A ruházatára valót már ő is egyedül keresi meg. Tavaly egész nyáron Svédországban dolgozott. Idén is oda készül.
A harmadik lány már nem annyira „technikai” beállítottságú. Nem tervezi az egyetem elvégzését. Viszont nagyon ügyesen süt. A nagy ünnepek előtt betervezi a sütni valót, bevásárlólistát ír, öccseivel bevásároltat, és legalább nyolcfélét süt minden alkalommal. Nevetve mesélik, hogy dugdossák az aprósütit a fiúk elől, különben egy szemet sem hagynának. A fiúk is aranyosak, elevenek. Már a legkisebbik is gimnáziumba megy szeptemberben. Egyedül ment beiratkozni. Mikor a tanárok a szülei felől kérdezték, azt válaszolta: ezt egyedül akarta intézni, mert ez az ő egyéni döntése.
Mikor már mind együtt voltak, olyan jó érzés volt közöttük lenni! Leírni is nehéz. Szinte fizikailag lehetett érezni az összetartozást, a melegséget, a szeretetet, ami belőlük áradt.
Ja, és még valami: négy éve a nagyvárosból faluba, családi házba költöztek. Idén tavasszal megkölykezett a cicájuk -- be a kutyus óljába, és ott együtt nevelgetik a kiscicusokat. Lehet, hogy a szeretet ennyire ragadós…
Hát nem megható ez az igaz történet?!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.