A tudás hatalom

Nagy Erika 2009.5.18. 16:39

Józsi egy aranyos, huszonéves mackó.

Mikor ott lett volna az ideje, nem tanult, de az idő múlásával egyre jobban érezte a hiányát. S mivel ideje is volt, tanulni kezdett. Azaz, iskolába járt.

Az érettségin olyan volt, mint egy megszeppent kis elsős. Úgy érezte, semmit sem tud, ami igaz is volt, mivel mikor tanulnia kellett volna, mindig közbe jött valami. Megírta szakdolgozatát is, bár nagyon elégedetlen volt az eredménnyel, érezte, nem ez élete legfőbb műve.

Eljött a nagy nap, amikor meg kellett védenie a dolgozatot. Kiöltözött, úgy ahogy illett, s kicsit késve, mint általában mindig, meg is jelent. Mikor kitárult az ajtó, és be kellett lépnie a terembe, inkább hátrafelé ment volna, de nem volt mit tennie, nem volt visszaút. Munkájában a tejtermékekről írt, ami ugye nem tűnik nagyon bonyolult feladatnak. Mármint szerintem, mert Józsi mindent elfelejtett egy csapásra. Ciki volt, ahogy ült, és nem tudott megszólalni. Kérdezni kezdték. A gombóc a torkában egyre nőtt. Úgy érezte, megfullad. Kérlelni kezdték, mondja el, milyen tejtermékeket ismer. És sorolta: tej, tejföl..., vaj..., sajt..., túró... Á, ez az, akkor beszéljen a túróról! S mint egy dedós, csak annyit tudott kinyögni, „Nem szeretem a túrót.”

Ezt a megpróbáltatást viszont a vizsgáztatók már nem bírták cérnával, és nevetni kezdtek. Józsi pedig olyan piros lett, mint egy jól megtermett kakas taraja. Közös erővel kiszedték belőle az információkat, lassan feszültsége is oldódni látszott, és mikor magától tudott újat mondani, kezdett visszatérni az önbecsülése. Azt a gondolatot azonban, hogy szeptembertől újra az iskolapadba üljön, kihessegette a fejéből. Érezte, hogy ezzel a tudással nincs esélye.

Most örül. Annak, hogy legalább ez megvan. Azt pedig, hogy milyen eredménnyel, a kutya sem kérdezi…