A tudás hatalom


Nagy Erika  2009.5.18. 16:39

Józsi egy aranyos, huszonéves mackó.

Mikor ott lett volna az ideje, nem tanult, de az idő múlásával egyre jobban érezte a hiányát. S mivel ideje is volt, tanulni kezdett. Azaz, iskolába járt.

Az érettségin olyan volt, mint egy megszeppent kis elsős. Úgy érezte, semmit sem tud, ami igaz is volt, mivel mikor tanulnia kellett volna, mindig közbe jött valami. Megírta szakdolgozatát is, bár nagyon elégedetlen volt az eredménnyel, érezte, nem ez élete legfőbb műve.

Eljött a nagy nap, amikor meg kellett védenie a dolgozatot. Kiöltözött, úgy ahogy illett, s kicsit késve, mint általában mindig, meg is jelent. Mikor kitárult az ajtó, és be kellett lépnie a terembe, inkább hátrafelé ment volna, de nem volt mit tennie, nem volt visszaút. Munkájában a tejtermékekről írt, ami ugye nem tűnik nagyon bonyolult feladatnak. Mármint szerintem, mert Józsi mindent elfelejtett egy csapásra. Ciki volt, ahogy ült, és nem tudott megszólalni. Kérdezni kezdték. A gombóc a torkában egyre nőtt. Úgy érezte, megfullad. Kérlelni kezdték, mondja el, milyen tejtermékeket ismer. És sorolta: tej, tejföl..., vaj..., sajt..., túró... Á, ez az, akkor beszéljen a túróról! S mint egy dedós, csak annyit tudott kinyögni, „Nem szeretem a túrót.”

Ezt a megpróbáltatást viszont a vizsgáztatók már nem bírták cérnával, és nevetni kezdtek. Józsi pedig olyan piros lett, mint egy jól megtermett kakas taraja. Közös erővel kiszedték belőle az információkat, lassan feszültsége is oldódni látszott, és mikor magától tudott újat mondani, kezdett visszatérni az önbecsülése. Azt a gondolatot azonban, hogy szeptembertől újra az iskolapadba üljön, kihessegette a fejéből. Érezte, hogy ezzel a tudással nincs esélye.

Most örül. Annak, hogy legalább ez megvan. Azt pedig, hogy milyen eredménnyel, a kutya sem kérdezi…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Valakik és tényezők

Póda Erzsébet

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

2024.4.18.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.