Agyilag zokni

Nagy Erika  2014.4.22. 2:27

Van, hogy az ember feje felett összecsapnak a hullámok...

Amikor az ember feje felett összecsapnak a hullámok, amikor úgy érzi, annyira fáradt, hogy már semmire sem képes, de tennie kell a dolgát - sorra követ el bakikat. Kicsiket, nagyokat, olyanokat, amelyeken kínjában már csak nevetni tud.

Az utóbbi hetek nagyon sok megpróbáltatást mértek rám, fáradtság vett erőt rajtam. Nem csak testileg voltam fáradt, hanem az agytekervényeim is rakoncátlankodtak.

A húsvét előtti sütés kissé másként sikeredett, mint ahogy azt terveztem. Az unokámmal, Vikivel nekiláttunk a műveletnek: tojás, cukor, liszt...

Szétválogattam a tojásokat. Jó sokat, mivel hatalmas adag somlóit terveztem készíteni. A tojások fehérjéből Viki már felverte a habot, én pedig a sárgájához kanalaztam a cukrot. Hat kanál után ürességtől csörgött a tasak, ezért futottam az újabb csomagért. A szemüvegem gondosan fűzte össze a hajamat pántként, mintha csak ezt a célt lenne hivatott szolgálni. Felnyitottam a kilós cuccot, és gondosan folytattam az addig magamban ismételgetett hatos utáni számokat. Hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő... Te jóságos szent Habakukk! Az ujjamat a fehér anyagba nyomom, majd a számba. Iszonyat! Csak gondoltam, hogy cukor. Fehér, szemcsés, nem is kicsit, de akkor is: só! Nézem a rengeteg kárba ment tojást, közben csücsörítek nagyokat, és azt hajtogatom, hogy ez nem az én napom, nagyon nem.

Zutty, ki a maszlagot, majd újabb tojások, de ezután már cukor, és nem só. Bár még a gonosz kobold biztosan ott ólálkodott mögöttem, mert két tojás kicsusszant a kezemből, de már nem mérgelődtem, azonnal a babonára gondoltam, miszerint ha a tojás leesik, és összetörik, jó híreket fogok hallani.

Csak ez volt az oka, na meg Viki közelsége, hogy visszafogott maradtam. Azért elkészültek a sütik, édesek is lettek, a sót eldugtam sütés közben. Remélem, ha kell, megtalálom, mint ahogy azt is, hogy legközelebb nem cukrot teszek majd a rántottába.

Hozzászólások

@

Küldés