Ajándékok

Jády Mónika  2010.12.2. 8:00

Három hét múlva itt a karácsony.

Aki még nem szerezte be az ajándékokat, sőt, még elképzelése sincs arról, mivel is lephetné meg szeretteit, annak ideje ötleteket gyűjtenie és nyakába vennie a várost.

Lehet, hogy most jó néhányan legyintenek: van még idő megvenni a fa alá valót. Nemrégiben azonban azt olvastam egy felmérésben, hogy országunkban az ajándékvásárlást sokan az utolsó pillanatra hagyják. Én nem szeretnék még közvetlenül az ajándékosztás előtti napon is a bevásárlóközpontokban, áruházakban (és nem csupán az élelmiszer-részlegen) tolongani, várakozni és idegeskedni, hogy megkapom-e még azt az árut, amit ajándékozni szeretnék.

Akad, aki nagyon szívesen vesz ajándékot, és a válogatás, majd a legmegfelelőbb dolog kiválasztása – melyről csaknem biztosan tudja, hogy a megajándékozott őszintén fog örülni neki – legalább akkora örömet szerez neki, mintha maga is ajándékot kapna. Ők azok, akik olyan szeretettel és lelkesedéssel tudják átadni a nekünk szánt csomagot, hogy melegség járja át a szívünket még később is, amikor az ajándékra pillantunk, bármilyen apróságról is legyen szó. Egyesek pedig csupán kötelességnek és stresszforrásnak tartják az ajándékok utáni hajszát. Ha átadni sem tudják megfelelően (például „csak úgy mellékesen” megemlítik, mennyit sorakoztak az ajándékért, és mennyire drága volt), hiába vettek bármilyen értékes dolgot, nem hagynak maguk után szívet melengető emléket, inkább csak rossz érzést.

Mi az, amire a másik vágyik? Hogyan találhatjuk ki a kívánságát? Akad, aki jóval az ünnep előtt megmondja, mit szeretne, nehogy valami olyasmit kapjon, ami nem tetszik neki vagy nincs rá szüksége. E csoportba tartozók egyik része rögtön meg is kérdezi, hogy a másik minek örülne. De akadnak olyanok is, akik nem, mert meg vannak róla győződve: nekik nem kell útmutatás, az ő ajándékuk biztosan telitalálat lesz. Pedig nem biztos, hogy az lesz, ha saját ízlésük szerint választanak. Elvégre az az ajándék okoz örömet, ami a másiknak, a megajándékozottnak tetszik, nem pedig saját magunknak, az ajándékválasztónak – hacsak nem egyezik az ízlésünk.

Szerintem, ha jól ismerünk valakit, és odafigyelünk arra, amit mond, nem is olyan nehéz. Év közbeni üzletjárások, kávézós beszélgetések alkalmával valószínűleg már megvitattuk, melyik a kedvenc parfümünk, milyen színű és szabású ruhát nem vennénk fel soha, milyen könyveket olvasunk szívesen, a kevésbé díszített tárgyakat kedveljük-e, vagy a gazdag mintázatút. Talán arról is tudomást szereztünk a másiktól, hogy épp elromlott a kávéfőzője, amit már nem lehet vagy nem érdemes megjavíttatni, és kellene egy új. Ha mégsem vagyunk biztosak a dolgunkban, még mindig lehet kérdezni – nyíltan, vagy akár burkolt formában is.

Bár szeretem a (pozitív) meglepetéseket és nagyon szeretek (kellemes) meglepetést szerezni, azt vallom: néha jobb előre egyeztetni, mint olyasmit adni/kapni, amire a megajándékozottnak semmi szüksége és/vagy messze áll az ízlésvilágától.

Hozzászólások

@

Küldés