Ajándékok


Jády Mónika  2010.12.2. 8:00

Három hét múlva itt a karácsony.

Aki még nem szerezte be az ajándékokat, sőt, még elképzelése sincs arról, mivel is lephetné meg szeretteit, annak ideje ötleteket gyűjtenie és nyakába vennie a várost.

Lehet, hogy most jó néhányan legyintenek: van még idő megvenni a fa alá valót. Nemrégiben azonban azt olvastam egy felmérésben, hogy országunkban az ajándékvásárlást sokan az utolsó pillanatra hagyják. Én nem szeretnék még közvetlenül az ajándékosztás előtti napon is a bevásárlóközpontokban, áruházakban (és nem csupán az élelmiszer-részlegen) tolongani, várakozni és idegeskedni, hogy megkapom-e még azt az árut, amit ajándékozni szeretnék.

Akad, aki nagyon szívesen vesz ajándékot, és a válogatás, majd a legmegfelelőbb dolog kiválasztása – melyről csaknem biztosan tudja, hogy a megajándékozott őszintén fog örülni neki – legalább akkora örömet szerez neki, mintha maga is ajándékot kapna. Ők azok, akik olyan szeretettel és lelkesedéssel tudják átadni a nekünk szánt csomagot, hogy melegség járja át a szívünket még később is, amikor az ajándékra pillantunk, bármilyen apróságról is legyen szó. Egyesek pedig csupán kötelességnek és stresszforrásnak tartják az ajándékok utáni hajszát. Ha átadni sem tudják megfelelően (például „csak úgy mellékesen” megemlítik, mennyit sorakoztak az ajándékért, és mennyire drága volt), hiába vettek bármilyen értékes dolgot, nem hagynak maguk után szívet melengető emléket, inkább csak rossz érzést.

Mi az, amire a másik vágyik? Hogyan találhatjuk ki a kívánságát? Akad, aki jóval az ünnep előtt megmondja, mit szeretne, nehogy valami olyasmit kapjon, ami nem tetszik neki vagy nincs rá szüksége. E csoportba tartozók egyik része rögtön meg is kérdezi, hogy a másik minek örülne. De akadnak olyanok is, akik nem, mert meg vannak róla győződve: nekik nem kell útmutatás, az ő ajándékuk biztosan telitalálat lesz. Pedig nem biztos, hogy az lesz, ha saját ízlésük szerint választanak. Elvégre az az ajándék okoz örömet, ami a másiknak, a megajándékozottnak tetszik, nem pedig saját magunknak, az ajándékválasztónak – hacsak nem egyezik az ízlésünk.

Szerintem, ha jól ismerünk valakit, és odafigyelünk arra, amit mond, nem is olyan nehéz. Év közbeni üzletjárások, kávézós beszélgetések alkalmával valószínűleg már megvitattuk, melyik a kedvenc parfümünk, milyen színű és szabású ruhát nem vennénk fel soha, milyen könyveket olvasunk szívesen, a kevésbé díszített tárgyakat kedveljük-e, vagy a gazdag mintázatút. Talán arról is tudomást szereztünk a másiktól, hogy épp elromlott a kávéfőzője, amit már nem lehet vagy nem érdemes megjavíttatni, és kellene egy új. Ha mégsem vagyunk biztosak a dolgunkban, még mindig lehet kérdezni – nyíltan, vagy akár burkolt formában is.

Bár szeretem a (pozitív) meglepetéseket és nagyon szeretek (kellemes) meglepetést szerezni, azt vallom: néha jobb előre egyeztetni, mint olyasmit adni/kapni, amire a megajándékozottnak semmi szüksége és/vagy messze áll az ízlésvilágától.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Valakik és tényezők

Póda Erzsébet

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

2024.4.18.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.