Anyák

Puha Andrea  2009.11.27. 6:53

Anyák. Nők, akik nevelnek bennünket. Nők, akik fogják a kezünk, és terelgetnek bennünket.

Erősek, mosolygósak, szeretni valóak. Anyák, akik szeretnek. Anyák, akiket szeretek.

Erika mama úgy robban be az irodába, mintha minden nap verőfényes, szivárványos lenne. Mindig mosolyog, és mindent észrevesz. Szíve akkora, hogy mindenkinek szeletel belőle, s mindenkinek jut is. Ő az, aki háromszor is visszamegy a boltba pogácsáért, aki átvirrasztott éjszaka után kávét készít nekünk. Egy egész tábornyi gyerek anyukája, akik élnek-halnak a finomságaiért. Mert ő, a Táboranyu ketyme-kütyü receptje nagyon finom. S az éhes hasak elégedetten mormognak, miután megeszik Erika mama házi fokhagymás és tojásos kenőjét. Táboranyuval mindent meg lehet beszélni. Táboranyu mindig megölel, megpuszil és közvetlen. Lépten-nyomon tanulunk tőle. Vidámságot, optimizmust, és nyíltságot. Határtalan szeretetet. Örökbe fogadott gyerekei vagyunk, ő pedig a fogadott anyánk. Szeretjük és vigyázunk rá, mert Erika mama csak egy van.

Erzsike kiváló anya, feleség és főnök. Őszinte, egyenes, tiszta szívű. Elégedetlen a világgal, a benne élő emberekkel. Taszítják a hazugok, azok, akik megbízhatatlanok. Szívét-lelkét kiteszi azokért, akiket szeret. Ha eltűnök egy kis időre, ír, leszid hallgatásomért. És ez olyan jól esik! Biztat, ösztönöz, terelget. Néha elcsügged, elbizonytalanodik. (Feleslegesen.) De hisz a csodákban, tündérekben, az emberek jóságában. És ez az, amit nagyon szeretek benne. Már- már úgy él bennem, mint egy tündér, aki vigyáz rám. Elpirul, ha dicsérik, és ez szerénységre vall. Ő Erzsike, aki még nem tudná. Néha elképzelem, hogy sétálok Skócia vagy Írország gyönyörű erdeiben, ő pici tündérként előbújik a virágszirmok alól, vállamra száll, és beszélgetünk. Közben süt a nap, előjön a szivárvány, és határtalan jó kedvünk kerekedik. Mert Erzsike egy jó tündér, csak nem látjuk a szárnyait. De itt van velünk, közöttünk. Csak hallani kell a szárnyainak a suhogását.

Keresztanyu visszahozza nekem a mama emlékét. Minden karácsonykor süt nekem őzgerincet, olyat és úgy, ahogy csak a mama tudta. Ha jönnek hozzánk, eszembe jutnak a mamánál töltött idők. Mikor ott aludtam, mikor együtt volt a család, mikor együtt álltunk a mama karácsonyfájánál. Keresztanyu minden ízében nő. Jó az ízlése, ad magára, mindig topon van. Sok-sok szájfény, szemfesték emlékeztet rá... Akkoriban kezdtem a női világ küszöbén toporogni. Néha felrémlik előttem felmosóronggyal a kezében, mikor mosolyogva azt mondja: Mi van Rozi? Szeretem. Emlékszem, mikor megkaptam elsőben a védőoltásomat, lázas voltam, náluk feküdtem a kanapén, és a rajzfilmcsatornát néztem. Ő a homlokomra tette a kézét, van-e lázam. Az a hűvös érintés jól esett. Mai napig fel tudom idézni bármikor. Sokszor nézem őt, anyám testvérét. Kovács lányok. Mama lányai. Így emlegetjük őket néha az unokatestvéremmel. Erősek, makacsok. Kiváló anyák.

Anyu születésem óta velem van, és vigyáz rám. Erős, makacs, dacos. Csak ő tud felidegesíteni, csak rá tudok nagyon mérges lenni, pont azért, mert az ő véleménye számít. Kevés anya tenné meg gyerekéért azt, amit ő tett meg értem. Néha azon kapom magam, hogy egy-egy mozdulatom az anyué. Néha rájövök, hogy egy-egy vonásom is az övé. Van, mikor úgy érzem, visszatart, túlságosan is óv, de megértem. Anyu pont olyan, mint a mama. Ahogy telik az idő, az ő alakját látom benne. És tényleg. Anyu az, aki úgy, mint a mama, szereti a szépet. Akinél szeret összegyűlni a család. Aki süt-főz. Emlékszem, mindig szépen kidíszítette a tortámat. Cukrászdában sem lehetett kapni szebbet. Finom a házi lekvárja, és karácsonykor is olyan ajándékot ad a többieknek, ami visszahozza a nagymamám otthonának hangulatát. Sok emlékem van róla. Emlékszem, mikor a kórházi folyosókon bolyongtunk anyuval, kézen fogva. Emlékszem, mikor Fekete Pétereztünk a kórházi ágyon.

Egyszer pofont kaptam tőle, de megérdemeltem. Anyu mindig jól nevelt. Anyut szeretem. Nem hiába mondják, hogy anya, az igazi, csak egy van.

Hozzászólások

@

Küldés