Apuka

Póda Erzsébet  2011.7.9. 8:29

Szünidei apa-gyerek játék a forró kisvárosi játszótéren.

A pilledt szülők, nagyszülők és bébiszitterek az árnyas lombok alatt kávéznak, kóláznak vagy fagyiznak, míg az izgága csemeték a hintákon és mászókákon, vagy a poros futball-, kézi- és kosárlabdapályán játszanak zajosan, felszabadultan.

Aztán a szülők felkapják a fejüket, mert meglepő fordulat áll be a megszokott hétköznapi kisvárosi idillbe. Egy apuka foglal helyet a rugós lovacska melletti rugós zebrán. A lovacskán a kisfia "üget" -- előre-hátra dől, miközben hangosan biztatja a paripát a gyorsabb ütemre. Az apuka nem zajong, ő csendben, átszellemült arccal rugózik. Néhány hosszú perc múltán a hátam mögött ülők aggódni kezdenek: vajon meddig bírja a gyerekek csíkos barátja a gyűrődést, kibírja-e egyáltalán a nem őrá méretezett lovast? Fennáll ugyanis a 80/20-as szabály: az apuka súlya és a rugós zebra tömege körülbelül ilyen arányban van egymással... (A zebra vesztére!)

Az apukát nem érdeklik a "húúúk", a felszisszenések meg a gúnyos megjegyzések: ő zavartalanul zebragol tovább. A poros játszótér most szavannává változik, forró szél süvít a füle mellett, az oldalsó hárs hirtelen felveszi a majomkenyérfa szerepét, a gyerekzsivaj helyett az afrikai mezők hangjai töltik meg a teret. A rugós zebra hősiesen rúgja a szavanna porát. Előre-hátra, előre-hátra...

Az apuka arca egyre átszellemültebb.

Nem ő unja meg a játékot, hanem a kisfia. Leszáll a fekete lovacskáról, apja mellé áll és arra kéri, most már menjenek focizni. Az apuka egy ideig nem válaszol, csak himbálózik előre-hátra... A kisfiú megrázza apja trikóját: "De apúúú, menjünk focizni!" Az átszellemült arc egy pillanat alatt visszazökken a valóságba. Az apuka nagy nehezen leszáll a zebráról, megfogja kisfia kezét, és átmennek a bekerített sportpályára, labdát szereznek maguknak és focizni kezdenek.

Az apuka szalad és cselez, felméri a terepet és kapura rúg. Bosszankodik, elveszíti, majd újra magához szerzi a labdát. Megint szalad és megint cselez, felméri a terepet és kapura rúg. Arcára ismét kiül az az átszellemült kifejezés. Izzad, homlokát törölgeti, de jó focistához méltón egy pillanatra sem áll meg. Most ő Puskás Öcsi, Pelé, Gomez, Xabi Alonso vagy Messi...

Nem ő unja meg a játékot, hanem a kisfia. Megáll a pálya szélén: "Apúúú, másszunk fára!"

Az apuka nagy nehezen abbahagyja a játékot, megfogja kisfia kezét, és a magas, árnyas, ágas-bogas fák felé indulnak...

Hozzászólások

@

Küldés