Az élet legszebb érzése
Nem emlékszem, vagy csak rég volt és elfeledtem?
Nem tudom, de szerintem az életemből kimaradtak az óvodás és kisiskoláskori szerelmek, vagy legalábbis nem hagytak mély nyomot bennem.
A kamaszkor azonban mindenért kárpótolt, jó volt tininek lenni, s várni a májust, mert igen, én hittem hogy ebben a hónapban nem kerüli el az embert a szerelem. Valentin-nap? Nem is hallottunk róla. A szerelmesek napja csak később szivárgott be a köztudatba.
A szerelem időtlen idők óta az ember életének egyik legfontosabb élménye, és az egyik legszebb érzése.
Érzi ezt Viktória és Gábor is, akik osztálytársak, és nem titok, hogy dúl közöttük a szerelem. Hónapok óta, töretlenül. Gábor február 14-én ajándékkal lepte meg barátnőjét, mely cselekedetével nagyobb örömöt nem szerezhetett volna a lánynak.
Látva Viki boldogságtól ragyogó arcát, amikor Gáborról beszél, elgondolkodtam. Mégpedig azon, hogy ezek a mai gyerekek mások, mint mi voltunk. Sokkal érettebbek. Mintha úgy születnének. Emlékszem, hogy amikor annyi idős voltam, mint Viktória, még hittem a gólyamesében. Hittem, hogy az a fura szerzet, aki decemberben ajándékot osztogat, az valóban a Mikulás. Csak azt nem értettem, hogy bátyám és nővérem miért pukkadoznak a nevetéstől, és miért beszélnek pajkosan a jóságos, öreggel. Viszont büszke voltam arra, hogy én kaptam tőle a legtöbb ajándékot. Hittem, hogy a csukott ablakon keresztül a Jézuska csempészi be a várva várt meglepetést az alá a fa alá, melyet minden évben közösen öltöztettünk ünnepi díszbe. És hittem mindent, amit a mai gyermekek már nem hisznek. Más világot éltünk. Hogy jobbat-e vagy rosszabbat, nem tudom.
Kimaradt az életünkből a számítógép is, viszont az utca gyermekektől hemzsegett, és olyan játékokkal kötöttük le magunkat, melyeken a mai aprónép már csak nevetni tud. Mert melyik gyermek ismeri ma a „pilickézést“, a „csöközést“, az „adj király katonát“, vagy akár a „város, állat, tárgy, név, növény “ játékokat. Szép idők voltak! Tudtunk közösen, tiszta szívből játszani, majd majszolni a cukorral megszórt vizeskenyeret, vagy akár a zsenge hagyma zöldjével gazdagon megrakott zsíroskenyeret. Pazar lakomák voltak, olyanok, amilyeneket a mai gyermek már csak fanyalogva kóstolna meg. Sajnálhatják.
Visszatérve a két fiatal szerelmeshez, Viki most bajban van, mert Gábor megbetegedett. Nem láthatja, nem szólhat hozzá, ráadásul a jövő héten még szünet is van az iskolában. Levelet írt, mégpedig szerelmeset, és fogadta, hogy átadja a fiúnak. Meg is teszi. Tudom, mert ismerem. Ő az én egyetlen unokám.
Ja, és már hét éves lesz!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
A bűvös szív
Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.
2021.4.19.
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.