Az én tízezresem


Madarász Ildikó  2009.3.26. 9:38

Nemrég volt a névnapom. Köszöntött, aki köszöntött, fogadtam a jókívánságokat, hazavittem a virágokat.

Aztán jött a család az illatos jácinttal, a csokival (a galádok). Édesapám is felköszöntött telefonon, anyukáék sem maradtak le a köszöntők sorából a mindig gyönyörű csokorral, és a borítékba tett tízezressel.
– Ezt költsd magadra! – szólt a felszólító mondat.
Azért kaptam tőlük pénzt, mert ők nem tudják, hogy mire van szükségem, meg ha vesznek valamit, az nem biztos, hogy nekem is tetszik, vagy megfelel-e a méret – mert az alakom ugye olyan, mint a hold. Vagy inkább Pom-Pomhoz lehetne hasonlítani, aki ugye „hol ilyen vagyok, hol olyan, bámulatosan tudom változtatni az alakomat”.

Az idén szentül fogadtam, hogy ha ilyen helyzetbe kerülök, akkor tényleg MAGAMRA költöm, mert már nincs kifogás, hogy, de jó, akkor megvan a kőműves napidíja, vagy, akkor végre meg tudjuk venni azt a cipős szekrényt az előszobába, esetleg, jobbkor nem is jöhetett volna, mert a gyereknek épp ruhát venni. A házunk felépült, a konyhabútorra is került öt év után, az autórészlet is elfogyott a múlt hónapban, a fiúknak megvan mindenük, ami kellhet, a villanyszámla feladóvevénye a tárcámban.

Tehát kitörő örömmel nyugtáztam, hogy tényleg én jövök.

A kezdő lökethez a pénz a borítékban lapul, a boríték a táskámban, az elköltéséhez az ötletek a fejemben. Rögtön másnap el is határoztam, hogy akkor most tényleg veszek magamnak egy nadrágot. Egy boltban. Egy, nem angol használtruha boltban.

Eljött a délután, lejárt a munkaidőm, szépen sütött a nap, pont vásárolgatásra való idő volt. Miután kiléptem az irodám ajtaján, beleszippantottam a friss fuvallatba és megtettem az első öt métert, megszólalt a telefonom. Elsőszülöttem volt, hogy nagy baj van. Lizának – a basset houndunk – kullancs van a fülében, és véleménye szerint már rettentő nagyra ette magát az élősködő, de ne aggódjak, mert ő már tudja is a megoldást. Felhívta a haverját, megnézte a neten, beszélt a kisállat-kereskedős ismerősünkkel, hogy miután, ha kioperáltuk az „izét”, és azt akarjuk, hogy ne menjen bele több, venni kell egy kullancsriasztó ampullát, amit ha a kutya tarkójára cseppentgetünk három hónapig tuti a védettség.

Miután szóhoz jutottam, feltettem a kérdést, amire már tudtam a választ:
– Miért hívtál, ha te már mindent elintéztél?

Be kellett mennem hazafele menet a boltba ampulláért.

Nem igazán így képzeltem el a délután kezdetét, de üsse kavics, az állateledel boltba tértem be előbb. Mivel más pénz nem volt nálam, gondoltam az a pár száz forint, amibe az „izé” riasztó kerül, nem látja kárát. A saját pénzem, meg a kutyánkat is kedvelem… Kedveltem! Addig a pillanatig, amíg az eladó be nem ütötte a riasztó árát, kerek 3.700 forintot. Na, gondoltam, ugrott a nadrágom egyik szára, de mivel hál ’ Istennek két lábbal áldott meg a sors, átértékeltem a vásárlási szándékaimat, tehát veszek magamnak egy frankó kardigánt.

Betértem a kardigánokat is áruló boltba és igazi lendülettel vettem bele magam az árukészletbe, nem csak úgy ímmel-ámmal, mint mikor üres pénztárcával csak nézelődöm, hanem a vásárlási szándék tiszta tudatával. Kardigánok után kutatva vettem észre, hogy nagy leárazásokba futottam bele (de jó, akkor kettőt veszek!). A helyzetnek egy pikantériája volt csak, hogy férfi részleget érintette az árzuhanás. Ha már itt vagyok – gondoltam – besandítok. A kardimat, meg úgysem viszi el addig senki, nekem otthon úgy is három pasi pusztítja a vajas kenyeret…

Volt ing, pulóver, nadrág, olyan sapka, amit a kisebbik típusú gyermekem már régen akart, meg persze azok ellenállhatatlan boxerek, amiből soha sem elég. Hát én vásároltam. Inget, pulóvert, sapkát, boxert. Mennyi mindent vettem hatezer forintért!

Elégedett boldogsággal léptem ki az üzlet ajtaján: hogy fognak a fiúk örülni! Hazafele menet, még beugrottam a kis boltba, vettem Ákosnak a kedvenc tejberizséből, Tamás fiamnak vaníliás krémtúrót, páromnak egy doboz sört, körülbelül pont ennyi pénz maradt még a borítékban.

Hazaértem.

Mire nyitottam az ajtót, már várt a családom, láttak az ablakból. Párom rögtön látta a csomagokat, huncut mosoly villant át az arcán. Na végre! Látom, voltál venni magadnak valamit!

Voltam.

Muti!

És mutattam. Először az inget, majd a pulcsit, a boxereket, végül Ákosnak a sapkát. Gyorsan hozzátettem, hogy nem volt drága, sőt nagyon olcsó volt, 70 százalékos leárazás, és ezt nem lehetett otthagyni.

Mindenki örült. Én is.

Csak a párom tekintetét kerültem, nem akartam elrontani a saját örömöm. Szép sorban mindenkit megnéztem az új szerzeményekben, gusztáltam őket elégedetten. Lementünk „megoperáltuk” Lizát is, cseppentettünk a tarkójára. Tamás fiam is nyugodtan alszik ma éjjel, a kutyája védett az „izék” ellen.

Vacsi, fürdés, alvás.

Aznap nagyon jól aludtam. Boldog voltam.

Magamra költöttem a tízezer forintomat. A lelkemre.

Ez talán túl szirupos befejezés lenne, ha most gyorsan nem tenném hozzá, hogy másnap gyorsan elmentem a kardigános boltba és megvettem „azt a kardigánt" mert az apukámtól kaptam névnapomra ötezer forintot…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    59


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    14


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9