Az én tízezresem


Madarász Ildikó  2009.3.26. 9:38

Nemrég volt a névnapom. Köszöntött, aki köszöntött, fogadtam a jókívánságokat, hazavittem a virágokat.

Aztán jött a család az illatos jácinttal, a csokival (a galádok). Édesapám is felköszöntött telefonon, anyukáék sem maradtak le a köszöntők sorából a mindig gyönyörű csokorral, és a borítékba tett tízezressel.
– Ezt költsd magadra! – szólt a felszólító mondat.
Azért kaptam tőlük pénzt, mert ők nem tudják, hogy mire van szükségem, meg ha vesznek valamit, az nem biztos, hogy nekem is tetszik, vagy megfelel-e a méret – mert az alakom ugye olyan, mint a hold. Vagy inkább Pom-Pomhoz lehetne hasonlítani, aki ugye „hol ilyen vagyok, hol olyan, bámulatosan tudom változtatni az alakomat”.

Az idén szentül fogadtam, hogy ha ilyen helyzetbe kerülök, akkor tényleg MAGAMRA költöm, mert már nincs kifogás, hogy, de jó, akkor megvan a kőműves napidíja, vagy, akkor végre meg tudjuk venni azt a cipős szekrényt az előszobába, esetleg, jobbkor nem is jöhetett volna, mert a gyereknek épp ruhát venni. A házunk felépült, a konyhabútorra is került öt év után, az autórészlet is elfogyott a múlt hónapban, a fiúknak megvan mindenük, ami kellhet, a villanyszámla feladóvevénye a tárcámban.

Tehát kitörő örömmel nyugtáztam, hogy tényleg én jövök.

A kezdő lökethez a pénz a borítékban lapul, a boríték a táskámban, az elköltéséhez az ötletek a fejemben. Rögtön másnap el is határoztam, hogy akkor most tényleg veszek magamnak egy nadrágot. Egy boltban. Egy, nem angol használtruha boltban.

Eljött a délután, lejárt a munkaidőm, szépen sütött a nap, pont vásárolgatásra való idő volt. Miután kiléptem az irodám ajtaján, beleszippantottam a friss fuvallatba és megtettem az első öt métert, megszólalt a telefonom. Elsőszülöttem volt, hogy nagy baj van. Lizának – a basset houndunk – kullancs van a fülében, és véleménye szerint már rettentő nagyra ette magát az élősködő, de ne aggódjak, mert ő már tudja is a megoldást. Felhívta a haverját, megnézte a neten, beszélt a kisállat-kereskedős ismerősünkkel, hogy miután, ha kioperáltuk az „izét”, és azt akarjuk, hogy ne menjen bele több, venni kell egy kullancsriasztó ampullát, amit ha a kutya tarkójára cseppentgetünk három hónapig tuti a védettség.

Miután szóhoz jutottam, feltettem a kérdést, amire már tudtam a választ:
– Miért hívtál, ha te már mindent elintéztél?

Be kellett mennem hazafele menet a boltba ampulláért.

Nem igazán így képzeltem el a délután kezdetét, de üsse kavics, az állateledel boltba tértem be előbb. Mivel más pénz nem volt nálam, gondoltam az a pár száz forint, amibe az „izé” riasztó kerül, nem látja kárát. A saját pénzem, meg a kutyánkat is kedvelem… Kedveltem! Addig a pillanatig, amíg az eladó be nem ütötte a riasztó árát, kerek 3.700 forintot. Na, gondoltam, ugrott a nadrágom egyik szára, de mivel hál ’ Istennek két lábbal áldott meg a sors, átértékeltem a vásárlási szándékaimat, tehát veszek magamnak egy frankó kardigánt.

Betértem a kardigánokat is áruló boltba és igazi lendülettel vettem bele magam az árukészletbe, nem csak úgy ímmel-ámmal, mint mikor üres pénztárcával csak nézelődöm, hanem a vásárlási szándék tiszta tudatával. Kardigánok után kutatva vettem észre, hogy nagy leárazásokba futottam bele (de jó, akkor kettőt veszek!). A helyzetnek egy pikantériája volt csak, hogy férfi részleget érintette az árzuhanás. Ha már itt vagyok – gondoltam – besandítok. A kardimat, meg úgysem viszi el addig senki, nekem otthon úgy is három pasi pusztítja a vajas kenyeret…

Volt ing, pulóver, nadrág, olyan sapka, amit a kisebbik típusú gyermekem már régen akart, meg persze azok ellenállhatatlan boxerek, amiből soha sem elég. Hát én vásároltam. Inget, pulóvert, sapkát, boxert. Mennyi mindent vettem hatezer forintért!

Elégedett boldogsággal léptem ki az üzlet ajtaján: hogy fognak a fiúk örülni! Hazafele menet, még beugrottam a kis boltba, vettem Ákosnak a kedvenc tejberizséből, Tamás fiamnak vaníliás krémtúrót, páromnak egy doboz sört, körülbelül pont ennyi pénz maradt még a borítékban.

Hazaértem.

Mire nyitottam az ajtót, már várt a családom, láttak az ablakból. Párom rögtön látta a csomagokat, huncut mosoly villant át az arcán. Na végre! Látom, voltál venni magadnak valamit!

Voltam.

Muti!

És mutattam. Először az inget, majd a pulcsit, a boxereket, végül Ákosnak a sapkát. Gyorsan hozzátettem, hogy nem volt drága, sőt nagyon olcsó volt, 70 százalékos leárazás, és ezt nem lehetett otthagyni.

Mindenki örült. Én is.

Csak a párom tekintetét kerültem, nem akartam elrontani a saját örömöm. Szép sorban mindenkit megnéztem az új szerzeményekben, gusztáltam őket elégedetten. Lementünk „megoperáltuk” Lizát is, cseppentettünk a tarkójára. Tamás fiam is nyugodtan alszik ma éjjel, a kutyája védett az „izék” ellen.

Vacsi, fürdés, alvás.

Aznap nagyon jól aludtam. Boldog voltam.

Magamra költöttem a tízezer forintomat. A lelkemre.

Ez talán túl szirupos befejezés lenne, ha most gyorsan nem tenném hozzá, hogy másnap gyorsan elmentem a kardigános boltba és megvettem „azt a kardigánt" mert az apukámtól kaptam névnapomra ötezer forintot…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6