Bár volna két életem…


Orbán Viktória  2009.8.26. 19:08

Gondolom, ezzel a kívánságommal nem vagyok egyedül.

Bizonyára sokan gondoltak már arra, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha két életünk volna. A Piramis együttes egy régi zenéje most tökéletesen leírja, amit érzek:

„Melletted minden reggel
Vidáman ébredek fel,
S könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
Új útra szólít engem,
Talán nem érted meg sohasem, hogy:
Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen.
Miért is nem lehetek egyszerre két helyen,
Ó, Istenem, miért nincs két életem?”


Az életem, megint egy fordulóponthoz érkezett. Egy szakasz lezárult, és egy új kezdődik el hamarosan. Két és fél év itthonlét után, ismét repülőre szállok, hogy egy másik országban éljek. Szeptemberben London felé veszem az irányt, ahol egy kedves család vár engem, három gyerekkel.

Ez nagyon örvendetes, és már izgatottan várom a percet, hogy felszálljon a repülő, azonban szomorúnak is érzem magam, mivel újra itt kell hagyni a családomat, a szerelmemet és a barátaimat. Ha belegondolok, ez nagyon szomorúvá tesz. Viszont, mégis izgatottan várom, hogy elkezdjem az új életemet Londonban. Érthetetlen helyzet!

És nehéz is, mert olyan, mintha két személyiségem lenne. Az egyik egy örökmozgó, aki szeret független és szabad lenni, szeret utazni, új embereket megismerni, kicsit nemzetközi lenni, új kihívások elé menni. Aki szeretné megvalósítani önmagát, többet kihozni az életéből és megmutatni mindenkinek, hogy milyen ember is ő valójában. A másik pedig, aki csak élvezi a világ távolságát, a nyugalmat, a megszokott környezet és elégedet azzal, ami van. Aki reggel felkel, teszi a dolgát, majd este lefekszik, a legnagyobb nyugalomban.

Nehéz itt hagyni mindent, amit már úgy megszoktam: az ágyamat, a hastánc-órákat és fellépéseket, a bulikat, az éjszakai horgászásokat és a közös vacsikat a barátommal... No és hát igen, a barátomat! Rossz lesz, majd minden reggel nélküle ébredni, és minden este egyedül aludni. Úgy élni napról-napra, hogy nincs mellettem, akihez odabújhatnék, átölelhetném, megcsókolhatnám, akinek elmondhatnám legbelsőbb problémáimat, vagy épp az aznapi történteket.

Másrészt viszont, alig várom már, hogy egy új országba, egy új kultúrába csöppenjek. Felfedezzem a szépségeit, a mindennapi életet a Szigetországban.

A barátom, nem az az örökmozgó, felfedező típus. Ő szereti az itteni életét, szereti a természetet, az erdőt, az állatokat – nem neki való a nagyváros. És nekem ezt el kell fogadnom. Nem erőltethetem rá Londont, hogy aztán esetleg megutálja egy életre... Ő is elfogadta, hogy egy időre messzire megyek, bár nem boldog tőle, amit teljes mértékben megértek. Nem erőltette rám a saját akaratát, és én sem rá az enyémet. Szerintem ez így van rendjén. Ezért minden erőmmel azon leszek, hogy bebizonyítsam neki és magamnak is, hogy nem lesz hiábavaló az az idő, amit külön töltünk majd.

Ezért lenne jó, ha két életem lenne, és egyszerre két helyen lehetnék. De, sajnos ez nem adatott meg az embereknek, így aztán sok döntést kell hozniuk az életük során, nagyon sokszor.

Végezetül, álljon itt egy idézet, az Ünneprontók ünnepe című filmből:

„Sohasem tudhatjuk, hogy mit hoz számunka jövő. Egyet tehetünk: a rendelkezésünkre álló információk alapján meghozzuk a legjobb döntést.”



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.