Barátnő
Talán úgy negyvenes lehet. Szép, ápolt, nagyon csinos.
A kávéházi fotelben ül, testhez simuló ruhájában, időnként egy kis tükörben megnézi magát. Közben egyfolytában panaszkodik a mellette ülő sokkal szerényebbnek tűnő (talán) barátnőjének. Szóba kerül a munkahely: hogy a kolléganők kiállhatatlanok, irigykednek rá. Hogy nincs egy ember a világon, akiben megbízhatna: hét év alatt három barátnője hagyta faképnél. Hogy a férje egy unalmas és kiállhatatlan alak. Húsz éve élnek együtt, de olyanok, mint a tűz és a víz. Nem is csoda, hogy többször is megcsalta. Hét éve először, amikor is viszonyt kezdett az egyik kollégájával. A férje utálatos, naphosszat dolgozik, csak egy dolog létezik számára: a munka. Hogy ő mennyire, de mennyire unja magát. Nincs kivel beszélgetni, nincs kivel szórakozni. De most itt ez az új szerelem!
Milyen szerelem? – áll meg a (talán) barátnő kezében félúton a kávéscsésze.
Hát az új kolléga, fiatal, erős, okos, energikus, művelt. Naphosszat tudnának beszélgetni, ha a kolléganők nem intrikáznának. Otthagyom a férjem – jelenti ki hirtelen a csinos negyvenes. – Már kétszer elköltöztem tőle, itt az ideje, hogy végleg elhagyjam. Nyugtatókon és altatókon élek. Nem bírom tovább!
Miért nem kéred pszichológus segítségét, kérdezi a (talán) barátnő és a félúton megállt csészét visszateszi az asztalra.
Máris jön a válasz: -- Úgysem ért meg. Mit tudhat a pszichológus, lepipálom a tudásommal: elvégeztem több ezoterikus tanfolyamot is. A férjem még mindig azt hiszi, a meleg otthon, a háztartásban való segítés, az elegendő pénz engem boldoggá tesz. Egy társ tenne boldoggá, akivel lehet szórakozni, lelkizni, mert évek óta nem beszélgettem senkivel. A férjemet csak a gyakorlati dolgok érdeklik, ami az élethez kell. Nem figyel rám. Hát ettől szenvedek! Kiművelt vagyok pszichológiából, értem, mi miért van. De a dolgok nem tőlem függenek, és nem fogadom el, hogy nekem kéne megváltoznom!
És tovább beszél, és mindenkit hibáztat.
A (talán) barátnő már nem szól, nem kérdez: tudja, semmi értelme. A kávéját csöndben megissza, tekintete el-elréved. Már most tudni lehet, ha eddig barátnő is volt, nem lesz az sokáig.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.11.2.