Becsukott szemmel


Kovács Andrea  2011.11.1. 5:36

Pici koromban iszonyatosan féltem attól, hogy egyszer meg fogok halni.

Sokszor sírtam éjjelente, mikor arra gondoltam, hogy egyszer beletesznek a fekete földbe, és kukacok rágnak majd szét.

Aztán egyszer mondták anyuék, hogy meghalt egy ismerősünk és el kell menni a temetésre. Meghalt?! Édes Istenem, gondoltam, mi lesz? Fel lettem öltöztetve gyászruhába. Csupa sötét öltözék... Mi ez?

A halottas házba bemenni nagy kínt jelentett számomra. Le kell szentelni ugye a halottat, az a hagyomány. Szenteltvízbe mártott ágacskával meghinteni a koporsóban fekvő, viaszbabára hasonlító valamit. Sírt mindenki, hangosan, látványosan vagy csendben, zsebkendőbe. Volt, akit ki is kellett vinni, mert majdnem összeesett.

Nem értettem, mi történik. Ott volt a kiszáradt, megsárgult test egy fadobozban, becsukott szemmel. Kiszállt már belőle a lélek. A temetés után torra mentek a rokonok, amiről fogalmam se volt, hogy mi az. Valahogy soha nem tudtam átérezni egyik temetést se, csak a Mamikáét. Azon tényleg kikészültem. Egész addig otthont jelentett a háza, és biztonságot a keze. És vége lett mindennek!

Hosszú idő után tavaly voltam megint temetésen. Felkérést kaptam, hogy olvassam fel a gyászszöveget, amelyben arról volt szólt, hogy aki ott van a kis urnában, nagyszerű családanya és remek írónő volt még pár napja. (A netBarátnő munkatársát búcsúztatták. A szerk.megj.) Most pedig egy marék por... Felolvastak egy részletet a naplójából. Rákban szenvedett és arról beszélt pár hónappal a halála előtt, hogy mennyire örül a tavasznak. Hogy mennyire megélénkül ilyenkor a kis falu, ahol él, mosolyognak az emberek. És tele van tervekkel a jövőt illetően... Iszonyatosan kemény volt számomra!

Rengetegen voltak a gyászolók, fehér rózsákat hoztak magukkal. Mikor vége lett a szertartásnak, együtt sétáltak ki az elkészített sírhelyhez. Sírtam, mint egy ötéves kisgyerek – egy idegen temetésén.

Ennyi lenne az egész? Egy gyors vágás és vége a filmünknek? Minden nap azért hajtunk, hogy majd jobb legyen egyszer, hogy a családunknak legyen mit ennie és legyen tető a fejünk felett. Tervezünk egy nyaralást, egyetemet, házépítést, mindent. Aztán jön egy pillanat, ami felborítja az egész forgatókönyvet. Emlékek maradnak utánunk és titkok, amiket a száj már soha nem mondhat el. Vágyak, amiket nem lehet többé kifejezni.



Hozzászólások

Attila, 02. 11. 2011 10:53:45 Re: Becsukott szemmel
Szerintem nekunk, elo embereknek nagyon nehez felfogni es feldolgozni a halal pillanatat. Egyszeruen valami megszunik, es hirtelen nagy urt erzunk. Belegondolni fajdalmas. Tudjuk, hogy az elet nem tart orokke, de viszont nem mindegy, hogy az ember mikor tavozik fiatalon-e vagy mar oregen. Sokan mondjak azt, hogy minden napot eld ugy, mintha az utolso napod lenne, de ezt igy fogalmazva lehetetlen. Hisz korulottunk meg elnek nagyon idos emberek – 80,90 100 evesek, de szep kort megernek, de minek koszonhetik mindezt? Igaz, az o eletuk sem volt fenyuzo – haboru, ehinseg, kitelepites, kemeny munka. Egyszeruen eltek, es boldogon. Es ma? Megvan mindenunk, de megsem vagyunk boldogok – egeszsegtelen eletmod, stressz es meg sorolhatnam. Sajat magunknak artunk es mar fiatal korban jonnek az egesszegugyi problemak. Egyatalan van idonk odafigyelni egymasra? Meg fiatal vagyok, de nem tetszik nekem ez a korszak amiben ellek. Feltem ugyanugy az egeszsegemet, es oktalanul is idegeskedek, mert nem tudom, hogy mit hoz a holnap. Orulok, hogy letezik a „Baratno.com“ oldal!, mert szerintem az aki olvassa, az tudja miert. Sok sikert!
@


Kapcsolódó cikkek

Halottak napjára

Póda Erzsébet

Ez a nap szól mindarról, ami élet, és mindarról, ami halál.

2023.10.30.    44


Halottak napja

Bíró Szabolcs

Egy igazán misztikus ünnep.

2019.10.31.    21


Gyász

Csonga Melinda

Egyik napról a másikra megváltoznak dolgok. Nincs átmenet, csak éles csapás: egyik pillanatból a másikba.

2015.11.1.    35


Nagyanyánk sírjánál

Nagy Csivre Katalin

Nagyanyánk sírjánál mindig megáll az idő. A csendes, hideg temetőben meg-megállva szembenézünk saját elmúlásunkkal.

2014.11.1.    30


Gyertyaláng

Nagy Csivre Katalin

A minap, amikor meggyújtottam egy teamécsest, a lángja a szokásosnál nagyobbat lobbant, mintha üzenni akart volna.

2012.11.1.   


Elmentél II.

Wolner Annamária

Amíg a mentőre vártunk, a szobádban ültél és magad mellé ültettél.

2011.11.2.    6

A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.