Becsukott szemmel
Pici koromban iszonyatosan féltem attól, hogy egyszer meg fogok halni.
Sokszor sírtam éjjelente, mikor arra gondoltam, hogy egyszer beletesznek a fekete földbe, és kukacok rágnak majd szét.
Aztán egyszer mondták anyuék, hogy meghalt egy ismerősünk és el kell menni a temetésre. Meghalt?! Édes Istenem, gondoltam, mi lesz? Fel lettem öltöztetve gyászruhába. Csupa sötét öltözék... Mi ez?
A halottas házba bemenni nagy kínt jelentett számomra. Le kell szentelni ugye a halottat, az a hagyomány. Szenteltvízbe mártott 
ágacskával meghinteni a koporsóban fekvő, viaszbabára hasonlító valamit. Sírt mindenki, hangosan, látványosan vagy csendben, zsebkendőbe. Volt, akit ki is kellett vinni, mert majdnem összeesett.
Nem értettem, mi történik. Ott volt a kiszáradt, megsárgult test egy fadobozban, becsukott szemmel. Kiszállt már belőle a lélek. A temetés után torra mentek a rokonok, amiről fogalmam se volt, hogy mi az. Valahogy soha nem tudtam átérezni egyik temetést se, csak a Mamikáét. Azon tényleg kikészültem. Egész addig otthont jelentett a háza, és biztonságot a keze. És vége lett mindennek!
Hosszú idő után tavaly voltam megint temetésen. Felkérést kaptam, hogy olvassam fel a gyászszöveget, amelyben arról volt szólt, hogy aki ott van a kis urnában, nagyszerű családanya és remek írónő volt még pár napja. (A netBarátnő munkatársát búcsúztatták. A szerk.megj.) Most pedig egy marék por... Felolvastak egy részletet a naplójából. Rákban szenvedett és arról beszélt pár hónappal a halála előtt, hogy mennyire örül a tavasznak. Hogy mennyire megélénkül ilyenkor a kis falu, ahol él, mosolyognak az emberek. És tele van tervekkel a jövőt illetően... Iszonyatosan kemény volt számomra!
Rengetegen voltak a gyászolók, fehér rózsákat hoztak magukkal. Mikor vége lett a szertartásnak, együtt sétáltak ki az elkészített sírhelyhez. Sírtam, mint egy ötéves kisgyerek – egy idegen temetésén.
Ennyi lenne az egész? Egy gyors vágás és vége a filmünknek? Minden nap azért hajtunk, hogy majd jobb legyen egyszer, hogy a családunknak legyen mit ennie és legyen tető a fejünk felett. Tervezünk egy nyaralást, egyetemet, házépítést, mindent. Aztán jön egy pillanat, ami felborítja az egész forgatókönyvet. Emlékek maradnak utánunk és titkok, amiket a száj már soha nem mondhat el. Vágyak, amiket nem lehet többé kifejezni.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Gyász
Egyik napról a másikra megváltoznak dolgok. Nincs átmenet, csak éles csapás: egyik pillanatból a másikba.
2015.11.1. 35
Nagyanyánk sírjánál
Nagyanyánk sírjánál mindig megáll az idő. A csendes, hideg temetőben meg-megállva szembenézünk saját elmúlásunkkal.
2014.11.1. 30
Gyertyaláng
A minap, amikor meggyújtottam egy teamécsest, a lángja a szokásosnál nagyobbat lobbant, mintha üzenni akart volna.
2012.11.1.
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.