Boldogságfelmérés
A minap azt hallottam a tévében, hogy a magyar nép a legboldogtalanabb...
... és a legelégedetlenebb nemzetek közé tartozik, a felmérések szerint. Igen, azt már tudtuk eddig is, hogy a magyar sírva vigad, de miért van ez?
A felmérésből az is kiderült, hogy míg a magyarok többsége szerint az élet jobb más országokban, addig rengeteg külföldi telepszik le Magyarországon, és boldogan éli ott az életét.
Ez a téma, gondolkodóba ejtett. Magyar vagyok ízig-vérig, s bár nem az anyaországban élek, nem érzem magam boldogtalannak. Nem kívánkozom külföldön dolgozni, a munkahelyemről ott is kirúghatnak, majd kirabolhatnak, megalázhatnak, ott is nyomoroghatok, sírhatok...
Nem értem az embereket, miért gondolják, hogy az ismeretlen biztosan jobb, nem értem, miért gondolják azt, hogy ott tejben, vajban fürdenek az emberek? Nem mondom, hogy én mindennel elégedett vagyok, dehogy! De nem gondolom azt sem, hogy külhonban sokkal jobb dolgom lenne, nem hiszem, hogy ott méregdrága luxuskocsival közlekednék, hogy havonta mennék nyaralni, és sorolhatnám, a végtelenségig. Amikor a boldogtalanságról hallok, mindig az erdélyiekre gondolok, akik sokkal szerényebb, nomádabb körülmények között élnek, mint mi, mégis boldogabbak. Annak tudnak örülni, amijük van, nem vágynak lehetetlen dolgok után, nem irigykednek, képesek arra, hogy a keveset beosszák, sőt még arra is, hogy tiszta szívből ajándékozzanak. Sugárzik belőlük a belső harmónia, lelki béke, a kiegyensúlyozottság.
Ha azért vagyunk boldogtalanok, mert mondjuk unalmas az életünk, tegyünk azért, hogy színesebb, szebb és gazdagabb legyen. Hogy nem merünk? Akkor ne panaszkodjunk! Ha pedig teszünk érte, akkor ne legyünk türelmetlenek, mert mint ahogy Nádas Péter írta, „A türelmetlenek boldogtalanok, mert mindig akarnak valamit, s mindig azt kapják, amit nem akartak.“
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.