Boldogságfelmérés


Nagy Erika  2013.3.27. 5:04

A minap azt hallottam a tévében, hogy a magyar nép a legboldogtalanabb...

... és a legelégedetlenebb nemzetek közé tartozik, a felmérések szerint. Igen, azt már tudtuk eddig is, hogy a magyar sírva vigad, de miért van ez?

A felmérésből az is kiderült, hogy míg a magyarok többsége szerint az élet jobb más országokban, addig rengeteg külföldi telepszik le Magyarországon, és boldogan éli ott az életét.


Ez a téma, gondolkodóba ejtett. Magyar vagyok ízig-vérig, s bár nem az anyaországban élek, nem érzem magam boldogtalannak. Nem kívánkozom külföldön dolgozni, a munkahelyemről ott is kirúghatnak, majd kirabolhatnak, megalázhatnak, ott is nyomoroghatok, sírhatok...

Nem értem az embereket, miért gondolják, hogy az ismeretlen biztosan jobb, nem értem, miért gondolják azt, hogy ott tejben, vajban fürdenek az emberek? Nem mondom, hogy én mindennel elégedett vagyok, dehogy! De nem gondolom azt sem, hogy külhonban sokkal jobb dolgom lenne, nem hiszem, hogy ott méregdrága luxuskocsival közlekednék, hogy havonta mennék nyaralni, és sorolhatnám, a végtelenségig. Amikor a boldogtalanságról hallok, mindig az erdélyiekre gondolok, akik sokkal szerényebb, nomádabb körülmények között élnek, mint mi, mégis boldogabbak. Annak tudnak örülni, amijük van, nem vágynak lehetetlen dolgok után, nem irigykednek, képesek arra, hogy a keveset beosszák, sőt még arra is, hogy tiszta szívből ajándékozzanak. Sugárzik belőlük a belső harmónia, lelki béke, a kiegyensúlyozottság.

Ha azért vagyunk boldogtalanok, mert mondjuk unalmas az életünk, tegyünk azért, hogy színesebb, szebb és gazdagabb legyen. Hogy nem merünk? Akkor ne panaszkodjunk! Ha pedig teszünk érte, akkor ne legyünk türelmetlenek, mert mint ahogy Nádas Péter írta, „A türelmetlenek boldogtalanok, mert mindig akarnak valamit, s mindig azt kapják, amit nem akartak.“



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.