Boldogságfelmérés


Nagy Erika  2013.3.27. 5:04

A minap azt hallottam a tévében, hogy a magyar nép a legboldogtalanabb...

... és a legelégedetlenebb nemzetek közé tartozik, a felmérések szerint. Igen, azt már tudtuk eddig is, hogy a magyar sírva vigad, de miért van ez?

A felmérésből az is kiderült, hogy míg a magyarok többsége szerint az élet jobb más országokban, addig rengeteg külföldi telepszik le Magyarországon, és boldogan éli ott az életét.


Ez a téma, gondolkodóba ejtett. Magyar vagyok ízig-vérig, s bár nem az anyaországban élek, nem érzem magam boldogtalannak. Nem kívánkozom külföldön dolgozni, a munkahelyemről ott is kirúghatnak, majd kirabolhatnak, megalázhatnak, ott is nyomoroghatok, sírhatok...

Nem értem az embereket, miért gondolják, hogy az ismeretlen biztosan jobb, nem értem, miért gondolják azt, hogy ott tejben, vajban fürdenek az emberek? Nem mondom, hogy én mindennel elégedett vagyok, dehogy! De nem gondolom azt sem, hogy külhonban sokkal jobb dolgom lenne, nem hiszem, hogy ott méregdrága luxuskocsival közlekednék, hogy havonta mennék nyaralni, és sorolhatnám, a végtelenségig. Amikor a boldogtalanságról hallok, mindig az erdélyiekre gondolok, akik sokkal szerényebb, nomádabb körülmények között élnek, mint mi, mégis boldogabbak. Annak tudnak örülni, amijük van, nem vágynak lehetetlen dolgok után, nem irigykednek, képesek arra, hogy a keveset beosszák, sőt még arra is, hogy tiszta szívből ajándékozzanak. Sugárzik belőlük a belső harmónia, lelki béke, a kiegyensúlyozottság.

Ha azért vagyunk boldogtalanok, mert mondjuk unalmas az életünk, tegyünk azért, hogy színesebb, szebb és gazdagabb legyen. Hogy nem merünk? Akkor ne panaszkodjunk! Ha pedig teszünk érte, akkor ne legyünk türelmetlenek, mert mint ahogy Nádas Péter írta, „A türelmetlenek boldogtalanok, mert mindig akarnak valamit, s mindig azt kapják, amit nem akartak.“



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6