Citerás koromban


Száz Ildikó  2012.10.24. 5:05

„Tiszta rozmaringszál ez az erdő, ez az erdő...”

Húsz évvel ezelőtt és ma is ugyanúgy búgnak a citerák a falusi kultúrház ácsolt színpadán. Utazásokra, sikeres előadásokra és éjszakába nyúló próbákra emlékezni jó!

Nem tudom, miért kezdtem el citerázni, talán az unokatestvérem Béla unszolására, aki jól érezte magát a kis csapatban, és minden élménybeszámolója felért egy lelkes toborzással. Az éneklőcsoportban a férfiak és asszonyok többsége idősebb volt nálunk, bolondos muzsikusoknál. Jól megvoltam a hat fiúval, a kedvemért tiszta inget vettek fel az esti próbára, és a jóféle hazai kortyolgatása közben is ügyeltek arra, nehogy valamelyikük alaposan felöntsön a garatra. Jóskát és Gyurkát különösképpen kedveltem. Az egyik a csapat vezetője, a másik pedig a lelke volt. Egyikkel a karnagyi munkáról, az új repertoárba illő mátyusföldi dalokról, másikkal a hitről beszélgettünk a próbák közti szünetben. Csabi olyan pék volt, aki látott már egy teremnyi mazsolát és egy kamrányi pucolt diót. Öntörvényű legényként akkor érkezett a próbára, amikor neki tetszett, és csak addig maradt, amíg meg nem bántotta valaki. Egyszer mesélt arról, hogy szabadidejében citerákat farag a fészerben. Nincs is szebb annál, mint amikor a Vág partján felnövő, zúgó lombú fák ismét dalra fakadnak a húrokat pengetők tenyere alatt.
Lajos bá´ról még nem is szóltam: a jóságos öreg egyszer csodaszép könyvet kapott ajándékba, ám a hazafelé úton a fejünk fölött lifegő vénséges poggyászháló szétszakadt, és a súlyos olvasmány betörte a fejét. Az élet dolgaiba mindig ő avatott be. Jóságos nagyapja volt a fiatal csapatnak. Ma már az angyaloknak muzsikál...

Nyers, tiszta világba buszoztam esténként, amikor citerapróbákra indultam a városból „...Mondd meg édes rózsám, kit szerető, kit szerető.”



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.