Citerás koromban
„Tiszta rozmaringszál ez az erdő, ez az erdő...”
Húsz évvel ezelőtt és ma is ugyanúgy búgnak a citerák a falusi kultúrház ácsolt színpadán. Utazásokra, sikeres előadásokra és éjszakába nyúló próbákra emlékezni jó!
Nem tudom, miért kezdtem el citerázni, talán az unokatestvérem Béla unszolására, aki jól érezte magát a kis csapatban, és minden élménybeszámolója felért egy lelkes toborzással. Az éneklőcsoportban a férfiak és asszonyok többsége idősebb volt nálunk, bolondos muzsikusoknál. Jól megvoltam a hat fiúval, a kedvemért tiszta inget vettek fel az esti próbára, és a jóféle hazai kortyolgatása közben is ügyeltek arra, nehogy valamelyikük alaposan felöntsön a garatra. Jóskát és Gyurkát különösképpen kedveltem. Az egyik a csapat vezetője, a másik pedig a lelke volt. Egyikkel a karnagyi munkáról, az új repertoárba illő mátyusföldi dalokról, másikkal a hitről beszélgettünk a próbák közti szünetben. Csabi olyan pék volt, aki látott már egy teremnyi mazsolát és egy kamrányi pucolt diót. Öntörvényű legényként akkor érkezett a próbára, amikor neki tetszett, és csak addig maradt, amíg meg nem bántotta valaki. Egyszer mesélt arról, hogy szabadidejében citerákat farag a fészerben. Nincs is szebb annál, mint amikor a Vág partján felnövő, zúgó lombú fák ismét dalra fakadnak a húrokat pengetők tenyere alatt.
Lajos bá´ról még nem is szóltam: a jóságos öreg egyszer csodaszép könyvet kapott ajándékba, ám a hazafelé úton a fejünk fölött lifegő vénséges poggyászháló szétszakadt, és a súlyos olvasmány betörte a fejét. Az élet dolgaiba mindig ő avatott be. Jóságos nagyapja volt a fiatal csapatnak. Ma már az angyaloknak muzsikál...
Nyers, tiszta világba buszoztam esténként, amikor citerapróbákra indultam a városból „...Mondd meg édes rózsám, kit szerető, kit szerető.”
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.