Diákmunka


Sábitz Katalin  2007.7.16. 15:13

Avagy milyennek látszik a nagybetűs Élet a valóságban egy dolgozó diák szemszögéből nézve.

Vastag, szürke felhőpaplan ült a panelházak tetején, de a nap már egyre több ablakon kukucskált be. 5 óra 12 perc volt. Reggel. „Vajon a többiek mit csinálnak ilyenkor?” – töprengtem munkába menet. Az első buszt persze lekéstem, de a menetrend gondoskodik a magamfajta, kevésbé gyakorlott korán kelőkről. Így nem kellett sokat várnom a következő járatig, és még így is kényelmesen beértem 6 óra előtt a célállomásra.

„Vajon a többiek mit csinálnak ilyenkor? Szünidőben? Alszanak, mi mást? Vagy még csak most kászálódnak haza a buliból…” Reggelente még jobban tudom magam sajnálni, mint máskor. Pedig valószínűleg nem én voltam aznap az egyetlen munkába igyekvő diák. A diákmunka-közvetítő irodák előtt általában tolongnak a vállalkozó szelleműek. A nyár sokaknak egyenlő a nyári munkával.

Már néhány éve én is így próbálgatom magam a nagybetűs Életben – kicsiként. És mondhatom, nem hiába! Nem csupán azt tanultam meg, hogyan kell úgy kapálni, hogy az eperpalánta a földben maradjon, ellenben a gaz ne, hanem azt is, hogy mindenféle munkának megvan a maga jó és kevésbé jó oldala. És hogy egyiket sem szabad lebecsülni.

Nem csak azt tanultam meg, hogyan lehet a szórólapot belegyömöszölni a postaládába, mielőtt a szekrénysor méretű, nem túl barátságos házi kedvenc odaér, hanem azt is, hogy bizony a napsütötte fém postaláda hőmérséklete a kezem forráspontjával egyenlő.

Nem csak azt tanultam meg, hogy az érett barackot hogyan kell szakszerűen a ládába gyűjteni, hanem azt is, hogy a jóleső fáradtság után édesebb a pihenés, mint a lustálkodás. Azt is megtanultam, hogyan készül a kedvenc sült krumplim, hogyan lehet asztalt törölgetni turbó tempóban, és hogy akkor is kedves, barátságos mosollyal kell a vendéggel beszélni, ha az maga Marilyn Manson...

Azt is megtanultam, mennyi egy szendvics szavatossági ideje, és hogy a – néha begyöpösödöttnek tűnő – szabályokat minden körülmények között be kell tartani. És persze türelmesnek és szolgálatkésznek kell maradni, mert a diák csak egy aprócska elem a gépezetben. Mert a Vendégért mindent meg kell tennünk, hiszen ő a hódolatunk tárgya. S ha erről megfeledkezünk, a műszakvezető az orrunkra koppint – teljes joggal, hiszen ő már régóta süti ott a burgonyát.

A tavalyi és az idei nyáron egész más területen gyűjtök tapasztalatokat. Egy műanyag alkatrészeket gyártó cégnél töltök be fontos pozíciót: naponta több ezer kütyüt kell átnéznem, és kiválogatnom a selejtet. Kissé monoton? Dehogy! Vagyis igen, maga a munka az. Na de a hangulat! Ilyenkor, nyaranta, amikor ott nyüzsögnek a diákok, minden korosztály képviselteti magát. Az idősebbektől mindenféle házi praktikákról, főzési trükkökről, a gyereknevelés fortélyairól hallunk, és rendszerint nagyokat nevetgélünk. A minap az volt a téma, szerelmesek-e az asszonyok a férjeikbe, másnap meg a hangulatgyűrű jött divatba. Mindenki a varázslatos ékszert próbálgatta, hogy megtudja, milyen hangulatban van éppen. Akinél sötétkékre változott a színe, az a papír szerint romantikus, a halványzöld pedig nyugodt. Érdekes módon senkinél nem jelzett olyasmit, hogy ideges vagy rosszkedvű.

Gyakran húzom a számat, hogy jaj, már megint menni kell, pedig a barátaim nyaralnak, meg szórakoznak… De végül is én választottam ezt. Amellett, hogy a pénz mindig jól jön, tényleg sokat tanulok. Nem csak az adott munkáról, hanem magamról, és a nagybetűs Életről is. Kicsit belekóstolok a felnőttek világába, megtapasztalom a felelősséget, amivel a kezemből kiadott munkáért tartozok. Megtanulom becsülni a pénz értékét, ami nem csak úgy az ölembe hull, hanem a lelkiismeretes fáradságért jár. Bebizonyítom magamnak, hogy amit elvállalok, azt teljesíteni tudom, és bizony, ha nincs kedvem, akkor is csinálni kell. Jó érzés, hogy képes vagyok rá.

Ám örülök, hogy ősszel visszaülhetek az iskolapadba, és még egy ideig „kicsi” maradhatok. Mert azért még sokat kell tanulnom.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2022.12.2.   


Az értékes festővászon története

Nagy Csivre Katalin

A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.

2022.11.29.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2022.11.19.   


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2022.9.15.   


Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.