Döbbenet...


Debnárová Eva  2008.5.11. 10:51

...ért nemrég. A televízióban hírt adtak egy fiatal fiúrúl, aki tizenöt évesen meg akart halni.

„Sikerült“ neki. Önkezével vettet véget az életének. Nincs rá magyarázat.
Egy fiatal, szép, tizenhat éves lány nem látta a kiutat. Meg akart halni. „Sikerült“ neki. Meghalt – és ő sem hagyott magyarázatot.

Visszavonhatatlanul döntöttek. Elmentek ebből a világból, itt hagyták a közeli barátaikat, tanáraikat és diáktársaikat, nagyszüleiket és mindenkit a néma döbbenetben, hiszen önkéntesen költöztek a másvilágra. Ez ez a két eset nem egyedi. Az utóbbi időben riasztóan sokan vannak azok a fiatalok, akik így döntenek. Pedig már ez a két eset is nagyon sok!

Miért?! Ezt a kérdést egész életükben fel fogják tenni mindazok, akik ismerték őket, és azok is, akik csupán hallomásból értesületk az esetükről. Soha senki nem fogja őket elfelejteni, és ez a kérdés újra és újra felmerül bennük, újra és újra fájdalmat okoz, és összeszorítja az emberek szívét. Hiszen mi itt voltunk nekik! Hiszen barátok voltunk! Hiszen mi segítettünk volna! Hiszen...!

De ők nem mondtak semmit, nem jeleztek, és mi nem vettünk észre rajtuk semmi figyelmeztetőt. De vajon láttunk? Nyitott volt a szemünk és a szívünk? Mit tettünk rosszul? Ezer kérdés merül fel bennünk, és ezer válasz. Egyik sem a helyes válasz, és egyik sem segít már. Senki nem értheti, nem tudhatja, mi zajlik annak az elméjében, a lelkében, aki már nem akar tovább élni. Hát még egy kamasz esetében! Kifelé „normálisan“ viselkedik, a gondolataiban azonban mindent kilátástalannak lát. Mindig a zsákutcába tér vissza, és mindent eszerint tesz. Megtalálja az ő idejét és módját – és mi már csak arra döbbenünk, hogy megtette.

A barátnőmnek két felnőtt lánya van. Gyerekként mind a kettő problémás és keményfejű emberke volt. Az idősebbik, nagyon okos volt, 145 IQ-val – az érettségi előtt megpróbált öngyilkos lenni. Az orvosok visszahozták az életbe, ezután a pszichológus segített neki. A szülei a mai napig nem tudták meg miért tette, de meg kellett változtatniuk a nevelési és kommunikációs módszerüket. A lány ma rendőrnőként dolgozik. A fiatalabb hihetetlenül kedves, szép fekete hajú, szeretnivaló kislány volt. Szintén megpróbálkozott az öngyilkossággal... Ma maga sem érti, miért tette. Ügyes fodrásznő, és végtelenül kedves ember.

Az anyjukat (mert mindig leginkább az anyát sebzi mélyen az ilyen eset) nagyon megviselte lányai érthetetlen döntése. Ma már szerencsére mindhárman jó barátnők, és remélem, hogy tanultak az esetből. Akkoriban nap, mint nap velük voltam, és ma sem értem, hogyan lehetséges, hogy a fejükben, lelkükben az játszódott le, ami akkor ahhoz a szörnyűséghez vezetett. Nem vettem észre rajtuk semmilyen változást, semmilyen figyelmeztető jelet. Sem az anyjuk, sem az apjuk nem egy rossz ember. Odaadóan nevelték a lányaikat, és ma is törődnek velük, figyelnek rájuk. Akkor mégis miért tették?! Azóta sem értjük, és a pszichológusok se tudták megadni a választ. A történtek után viszont már csak az a lényeg, hogy minden jól végződött.

Ezer kérdés és ezer válasz. De egyik sem nyugtat meg… Mert a fiatalok öngyilkosságára nincs, nem lehet igazi magyarázatot találni. Csak egy marad: az ember szívében seb, lelkében űr, a temetőben pedig egy sírkővel több…

Ahová minden évben Halottak napján eljönnek a barátok, ismerősök, családtagok. Ők pedig örökké fájdalomban fognak emlékezni rájuk.

Fordította: Póda Erzsébet



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Miért?!

Póda Erzsébet

Volt idő, mikor rettegtem a haláltól. Elsősorban a saját halálomtól. Ma már nem félek.

2008.5.6.  1   

A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4