Döbbenet


Nagy Erika  2013.11.12. 4:00

Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát! – mondta volna nagyapám, ha még élne. Helyette most én mondom. Hogy mi késztet erre? A dühöm, a tehetetlenségem.

Munkából hazafele jövet a buszon ülve beszélgetek a mellettem ülő ismerősömmel, amikor megáll a jármű, hogy felvegye az utasokat. Vagyis azt az egyet, aki várakozik. Kis növésű emberpalánta emelte magasra lábacskáit, hogy felmásszon a lépcsőn, hátán egy méretes iskolatáska. Tovább beszélgetek, nem figyeltem az eseményeket, hisz mi mást tehet egy utas, mint jegyet vesz. Majd látom, hogy a fiúcska leszáll. Rossz buszt rohamozott meg szegény, gondoltam. Ahogy elhaladunk mellette, látom, ahogy lebiggyesztett ajkához emeli a felszálló kártyáját. Ezzel meg mi történt? Tűnődtem, de nem sokáig. Az előttem ülőkre figyeltem, akik tanúi voltak az eseménynek. Mégpedig: a kártyán nem volt annyi pénz, amennyibe a jegy került volna, ezért a sofőr udvariasnak nem mondható módon kipenderítette.

Megdöbbentem. Tudom, most az következik, hogy és akkor mi van? Nincs pénz, nincs utazás. Meg az, hogy mi lenne, ha naponta több utasnak nézné el a sofőr a potyázást? Mi van, ha jön az ellenőr? Bár bevallom, ellenőrrel már vagy nyolc éve nem találkoztam, szerintem nincsenek is. Természetesen nem díjazom a bliccelők működését, de egy ártatlan gyereket soha nem lennék képes magára hagyni.

Azóta napok teltek el, mégsem tudok szabadulni ettől a hatalmas embertelenségtől. Mert annak tartom. Embertelen dolog egy gyermeket kitenni annak, hogy várja a szerencséjét, iskola után, étlen-szomjan, idegen környezetben, pénz nélkül, s talán telefon nélkül is. Arról, hogy esetleg fázik is, mert hideg van, már nem is beszélek. Jó, itt felmerül a szülő felelőssége is, mert hát ugye, egy gyereket sem lehet a mai világban pénz nélkül kiengedni a lakásból, még helyi szinten sem, nem pedig több kilométerre az otthonától.

Hogy mi lett szegény sráccal, nem tudom, de magam előtt látom majdnem sírós képét, a kétségbeesését. Ha közelebb ülök, és látok-hallok, biztosan kifizettem volna azt a pár centet, amibe a jegy került. Bevallom a sofőr sohasem volt a kedvencem, mindenkivel fölényes, kötekedő, mogorva. Ha egy kis mosoly megjelenik néha az ajka szélén, már-már arra vetemedem, hogy a telefonért nyúlok, hogy hívjam a mentőket, gondolván, hogy rosszul van. Persze azt is tudom, hogy emberekkel nem könnyű dolgozni, de aki ezt a pályát választja, annak a türelmet zsákszámra kell cipelnie a hátán.

Most, hogy leírtam a sorokat, arra gondolok, hogy mi van, ha velem van a baj? Mi van, ha én látom rosszul a helyzetet? Mi van, ha…? De nem, nem hiszem. Emberek vagyunk, érzelmekkel, érzésekkel, tulajdonságokkal. Jókkal, rosszakkal egyaránt. Csak abban bízok, hogy az emberség még nincs kihalóban…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Igaz barátság

Jády Mónika

Befutott a távolsági busz. Egy idős néni mellé ültem le.

2019.11.8.   


Pénz nélkül

Póda Erzsébet

A pénz fontos dolog: boldogság és bánat, gazdagság és szegénység forrása.

2019.11.3.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2019.8.24.    14


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2019.7.29.   


Míg a halál el nem választ

Dráfi Emese

Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt.

2019.5.11.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2019.5.5.  2    3


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15