Elfojtott érzelmek


Puha Andrea  2008.7.9. 12:42

Aznap fülledt meleg volt a sátorban. Háton fekve pihentem, a lábam kilógott a sátorból.

A nap átvilágított a narancssárga vásznon, s ezzel narancssárgába borította az egész helyet. Mellettem ült Móni, láttam arcán a bágyadtságot, de határozottan jobban tartotta magát, mint én. Pár napja ismertem meg, de tudtam, hogy hatalmas szíve van, segítőkész, és kedves. Egyre többet beszélgettünk, s egyre komolyabb témákról. Aztán mondott nekem valamit, ami elgondolkodtatott.
– Én nem szoktam elmondani, ha valami bánt. Magamban tartom.
Mondtam neki, hogy az nem jó. Nem jó, mert feszültséget okoz, lelki bizonytalanságot, rosszkedvet. Bár erősebbnek mutat, mert nem panaszkodunk, de valójában gyengít. Tudtam, mert megtapasztaltam már. Mondtam neki, hogy mondja el valakinek. Valakinek, akiben bízik. Egy hét múlva elbúcsúztunk. Ő otthon maradt, én hazajöttem.

Hazaúton eszembe jutott fiatalabb kori önmagam. Amikor még alapiskolás voltam, hosszú hajú, gondokkal teli. Na persze, nem válás miatt szorongtam, nem pasik miatt, s nem is a pénz okozott nehézségeket. Tinédzserként hol is lett volna erre gondom? Azonban ki voltam rekesztve, nem tudtam a társaságokban megszólalni, csak otthon éreztem magam jól, a szobámba bezárkózva, könyveimbe bújva. De gondjaimat nemigen mondtam el senkinek. Hogy miért? Nem tudom már. Talán nem tudtam, azt hogy kell. Úgy gondoltam, akkor gyenge leszek. S talán nem is volt kinek.

Aztán megismertem egy lányt. Egy olyan lányt, akinek kíváncsi természete volt. Mindent tudni akart. Kérdezett, én meg válaszoltam. Lassan elmondtam neki mindent. És megkönnyebbültem. Rájöttem, hogy kibeszélni magunkat jó dolog. Csak megfelelő emberre kell akadnunk.

Egyre felszabadultabb lettem, bátrabb. Megtanultam társasági ember lenni. Azóta van egy-két jó barátom, akiknek mindent elmondok. Van egy jó barátom, aki azonnal jön, ha észreveszi, hogy rossz kedvem van. Akit én is meghallgatok, s akivel sokat nevetünk. Mert őszintén beszélgetni jó. Még arról is, ami minket bánt. Kicsit olyan érzés, mint amikor tetőtől talpig szurtosan beállunk a zuhany alá, s tisztán jövünk ki. Felfrissülten. Testileg, lelkileg.

Egy hónappal a sátorban történt beszélgetés után a szökőkútnál üldögéltem, mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen számról kaptam smst: ”Köszönöm. Megfogadtam a tanácsodat.

Szívemben szétáradt a melegség. Boldog voltam.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1