Elfojtott érzelmek

Puha Andrea  2008.7.9. 12:42

Aznap fülledt meleg volt a sátorban. Háton fekve pihentem, a lábam kilógott a sátorból.

A nap átvilágított a narancssárga vásznon, s ezzel narancssárgába borította az egész helyet. Mellettem ült Móni, láttam arcán a bágyadtságot, de határozottan jobban tartotta magát, mint én. Pár napja ismertem meg, de tudtam, hogy hatalmas szíve van, segítőkész, és kedves. Egyre többet beszélgettünk, s egyre komolyabb témákról. Aztán mondott nekem valamit, ami elgondolkodtatott.
– Én nem szoktam elmondani, ha valami bánt. Magamban tartom.
Mondtam neki, hogy az nem jó. Nem jó, mert feszültséget okoz, lelki bizonytalanságot, rosszkedvet. Bár erősebbnek mutat, mert nem panaszkodunk, de valójában gyengít. Tudtam, mert megtapasztaltam már. Mondtam neki, hogy mondja el valakinek. Valakinek, akiben bízik. Egy hét múlva elbúcsúztunk. Ő otthon maradt, én hazajöttem.

Hazaúton eszembe jutott fiatalabb kori önmagam. Amikor még alapiskolás voltam, hosszú hajú, gondokkal teli. Na persze, nem válás miatt szorongtam, nem pasik miatt, s nem is a pénz okozott nehézségeket. Tinédzserként hol is lett volna erre gondom? Azonban ki voltam rekesztve, nem tudtam a társaságokban megszólalni, csak otthon éreztem magam jól, a szobámba bezárkózva, könyveimbe bújva. De gondjaimat nemigen mondtam el senkinek. Hogy miért? Nem tudom már. Talán nem tudtam, azt hogy kell. Úgy gondoltam, akkor gyenge leszek. S talán nem is volt kinek.

Aztán megismertem egy lányt. Egy olyan lányt, akinek kíváncsi természete volt. Mindent tudni akart. Kérdezett, én meg válaszoltam. Lassan elmondtam neki mindent. És megkönnyebbültem. Rájöttem, hogy kibeszélni magunkat jó dolog. Csak megfelelő emberre kell akadnunk.

Egyre felszabadultabb lettem, bátrabb. Megtanultam társasági ember lenni. Azóta van egy-két jó barátom, akiknek mindent elmondok. Van egy jó barátom, aki azonnal jön, ha észreveszi, hogy rossz kedvem van. Akit én is meghallgatok, s akivel sokat nevetünk. Mert őszintén beszélgetni jó. Még arról is, ami minket bánt. Kicsit olyan érzés, mint amikor tetőtől talpig szurtosan beállunk a zuhany alá, s tisztán jövünk ki. Felfrissülten. Testileg, lelkileg.

Egy hónappal a sátorban történt beszélgetés után a szökőkútnál üldögéltem, mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen számról kaptam smst: ”Köszönöm. Megfogadtam a tanácsodat.”

Szívemben szétáradt a melegség. Boldog voltam.

Hozzászólások

@

Küldés