Ezek a mai fiatalok!
Az alábbi írásban fiatal kolléganőnk még fiatalabb korosztállyal való találkozásának tapasztalatait jegyezte le.
Az első iskolai napon felfigyeltem arra, hogy rengeteg fiatal maradt a városban délutánra is.
Elgondolkodtatott az, amit láttam. Volt néhány csoport, akik nem messze egymástól, de azért tisztes távolságban telepedtek le a város központjában.
A szemközti padra négy fiú ült le, láthatóan unatkozva. Menő, divatos ruha volt rajtuk, a hajuk bezselézve, arany lánc lógott a nyakukban. Unatkoztak, alig szóltak egymáshoz, néha köptek maguk elé, gondolom ez ilyen mácsós dolog lehet -- elég undorító egyébként.
Amikor beszéltek, azt kívántam, inkább maradtak volna csendben. Nem messze tőlük egy háromfős lánycsapat vert tanyát a padon. Divatos ruhában, hasuk és derekuk fedetlenül, látványos ékszerekkel díszítve, hajuk gondosan igazítva a utolsó divat szerint. Láthatóan a másik padon ülő fiúk miatt voltak itt és ők is látványosan unatkoztak, bár több beszélgetést hallottam arról az oldalról. Ekkor kezdtem kétségbeesni, hogy hát ezek lennének a mai fiatalok, ilyen életet fog élni az én lányom is, itt ül majd kicicomázva, és üres beszélgetéseket fog folytatni?
Jaj, csak azt ne, gyorsan körülnéztem, kerestem a többi fiatalt és találtam is még egy csoportot. Ők biciklin érkeztek, a fűre ültek egy körbe, láttam egy-két gitárt és néha egy lelkes amatőrt, aki megpengette a húrokat. Ezek a srácok, vegyesen lányok és fiúk, farmerban és általában valamelyik rockegyüttest ábrázoló pólóban voltak. A hajuk is csak az aktuális lázadó trend szerint volt igazítva. Nagy megkönnyebbülés volt ez a számomra. Mivel a pici lányomat is érdekelte a gitár meg a sok srác, aki a fűben ül, közelebb kerülve hozzájuk hallottam, hogy zenéről beszélgetnek.
Annak idején, mikor középiskolás voltam, én is hasonló elveket vallottam: rockot hallgattam, Kerouac-ot olvastam, verseket írtam és fittyet hánytam a divatra. Örülök, hogy még ma is vannak gyerekek, akiket nem csak a külsőségek érdeklik, hanem próbálják megtalálni saját lelkükhöz a kulcsot.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.