Ezek a mai fiatalok!


Fülöp Éva  2005.9.22. 20:07

Az alábbi írásban fiatal kolléganőnk még fiatalabb korosztállyal való találkozásának tapasztalatait jegyezte le.

Az első iskolai napon felfigyeltem arra, hogy rengeteg fiatal maradt a városban délutánra is. Elgondolkodtatott az, amit láttam. Volt néhány csoport, akik nem messze egymástól, de azért tisztes távolságban telepedtek le a város központjában.

A szemközti padra négy fiú ült le, láthatóan unatkozva. Menő, divatos ruha volt rajtuk, a hajuk bezselézve, arany lánc lógott a nyakukban. Unatkoztak, alig szóltak egymáshoz, néha köptek maguk elé, gondolom ez ilyen mácsós dolog lehet -- elég undorító egyébként.

Amikor beszéltek, azt kívántam, inkább maradtak volna csendben. Nem messze tőlük egy háromfős lánycsapat vert tanyát a padon. Divatos ruhában, hasuk és derekuk fedetlenül, látványos ékszerekkel díszítve, hajuk gondosan igazítva a utolsó divat szerint. Láthatóan a másik padon ülő fiúk miatt voltak itt és ők is látványosan unatkoztak, bár több beszélgetést hallottam arról az oldalról. Ekkor kezdtem kétségbeesni, hogy hát ezek lennének a mai fiatalok, ilyen életet fog élni az én lányom is, itt ül majd kicicomázva, és üres beszélgetéseket fog folytatni?

Jaj, csak azt ne, gyorsan körülnéztem, kerestem a többi fiatalt és találtam is még egy csoportot. Ők biciklin érkeztek, a fűre ültek egy körbe, láttam egy-két gitárt és néha egy lelkes amatőrt, aki megpengette a húrokat. Ezek a srácok, vegyesen lányok és fiúk, farmerban és általában valamelyik rockegyüttest ábrázoló pólóban voltak. A hajuk is csak az aktuális lázadó trend szerint volt igazítva. Nagy megkönnyebbülés volt ez a számomra. Mivel a pici lányomat is érdekelte a gitár meg a sok srác, aki a fűben ül, közelebb kerülve hozzájuk hallottam, hogy zenéről beszélgetnek.

Annak idején, mikor középiskolás voltam, én is hasonló elveket vallottam: rockot hallgattam, Kerouac-ot olvastam, verseket írtam és fittyet hánytam a divatra. Örülök, hogy még ma is vannak gyerekek, akiket nem csak a külsőségek érdeklik, hanem próbálják megtalálni saját lelkükhöz a kulcsot.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Míg a halál el nem választ

Dráfi Emese

Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt.

2019.5.11.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2019.5.5.  2    3


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16