Fánkok és muffinok
Egyszer azt olvastam egy könyvben, hogy kétféle férfitípus létezik: a fánkok és a muffinok.
A fánkok ínycsiklandozóak, már a látványuktól elkezd csorogni a nyálunk. Finomak, édesek és a cukormázzal a tetejükön még kívánatosabbak. Belül azonban gyakran üresek. Ha mégsem, valószínűleg akkor sem túl tartalmasak. Ők azok, akik csak egy dolgot akarnak tőlünk és mindent bevetnek, hogy meg is kapják. Bárhogy próbáljuk megváltoztatni, vagy hatni rá, valószínűleg nem fog menni. Azt hisszük ő az igazi! Teljesen elvakít az újdonság varázsa, észre sem vesszük, hogy milyen valójában. Mindent rózsaszínben látunk, és a tökéletes párt látjuk benne. Aztán beüt a baj – a fagyi pedig visszanyal. Elkezd lemállani az álarc, a pasi pedig kimutatja foga fehérjét. Rá kell jönnünk, hogy nem is igazán mi kellünk neki, csak egy újabb trófea. Átkozzuk magunkat, amiért naivan bedőltünk neki, és ittuk minden szavát.
Ezzel szemben ott vannak a muffinok, akik bár nem olyan ínycsikladozóak, mint a fánkok, mégis képesek akár egyetlen pillanat alatt belopni magukat a szívünkbe. Belül tartalmasak, és ha jobban megismerjük őket, meglátjuk azt, amit a fánkokból kispóroltak azzal, hogy lyukasra csinálták őket. A muffinoknak minden morzsája tele van érzelemmel és érdeklődéssel. Ők azok, akik nem csupán egy dolgot akarnak tőlünk. Ők azok, akiket tényleg érdekelnek a szokásaink, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyunk, és akik tényleg velünk akarnak lenni. Nem csalnak meg, és nem tagadják le, ha rákérdezünk valamire, és akik nem úgy beszélnek rólunk a saját barátaink előtt, mint egy darab húsról.
Néhány lány arra törekszik, hogy megváltoztassa szerelmét. Fölösleges! Ha igazán szeretjük, a másikat, elfogadjuk olyannak, amilyen. Ha ugyanis ő nem akarja a változást, akkor úgysem fogja hagyni, hogy mi változtassunk rajta. Hisz mindannyian tudjuk, hogy kutyából nem lesz szalonna.
Egy jó tanács a végére: mindig jól nézzük meg, kit sodort utunkba az élet: egy fánkot, vagy egy muffint?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.