Fotóalbum
Van, amikor az ember meglát valamit és elkezd dobognia szíve…
…tágra nyílik a szeme, otthagy csapot-papot, félbehagyja a takarítást, leül, és elkezd fantáziálni.
Itt ez az ősöreg fotóalbum, szakadozottan, itt-ott egy szürke fényképpel, amin a mama van, meg a papa, még jó fiatalon. A papa a gerendán áll, kalapács a kezében. Ács volt. Láttam már a papát ugyanígy, a saját házunkon dolgozva, de már öregen. Egész életét átjárta az ácsmesterség. Ha csak ránéztem, mindig faforgácsok jutottak eszembe, szögek, a kalapács, a körfűrész, meg a fa illata. A kék munkaruhája beleivódott az emlékezetembe – az olyan Kovács-papás volt. Emlékszem, állt a melegben, cigi a szájában, fején hetykén állt a sötétkék svájci sapka.
A mama meg könyököl valahol, és mosolyog. Ő mindig mosolygott. Gyönyörű, hófehér haja volt, amit hajráffal tűzött hátra. Istenien sütött, és maga volt a béke.
Itt van a fotóalbum a kezemben, és az jut eszembe, hogy úgy néz ki, mint egy kódex. Aranyozott szélekkel, szegecsekkel, kapoccsal. Gyönyörű dísztárgy lehetne belőle. Az elején egy bemélyedés van, a többi lapon is van ilyen, hogy be lehessen tenni a képet. A borítójára lehetne tenni egy szál szárított levendulát. A többi oldalra meg a mama kedvenc virágait. Meg fotókat a Kovács lányokról.
A mama háza már másé. Eladtuk. De néha olyan kedvem lenne buszra szállni és elutazni oda, sétálni a faluban, és megállni a ház előtt. Lehet, be is kopognék: Hadd nézzek már körül! De egyedül már nem olyan... Néha jó lenne, ha lenne valaki, akinek azt mondhatnám: Gyere velem! És nem kérdezné, hogy miért, meg hogy hova. Csak jönne és értené, hogy most ez kell, mert ez nekem fontos.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.