Fuss, én utolérlek!
Embernek, kutyának egyaránt szüksége van a mozgásra. És persze, mindenki ott mozog, ahol tud…
A városi ember például a konditeremben tornázik, úszni jár, vagy az iskolai sportpályákon kocog. A városi kutya a lakótelepen vagy rozoga kerítésű iskolai sportpályákon mozgatja meg végtagjait. A vidéki ember (ha sportra adja a fejét) a kanálisok partján, erdőben kigyúrt ösvényeken fut. A vidéki kutya – persze ha nem házőrző korcsnak született --, ugyanott.
Az egyszerű halandó tehát, némi lelki felkészülés után, kocogni megy. A kutyát szintén futkározni viszi a gazdája -- ugyanoda. Míg a sportkedvelő kocog, a kutyatartó cigarettára gyújt, és szabadjára engedi borjúnyi kutyáját. A kutyán se póráz, se szájkosár. Kicsit körülnéz, majd látja: nicsak, itt vidámkodnak! Nyomban hancúrozni támad kedve, és üldözőbe veszi a gyanútlan kocogót. A kocogás versenyfutássá növi ki magát – egy ideig elöl fut az ember, utána a kutya, majd egy huszárvágással változik a helyzet! A kutya a futóra veti magát, hatalmas mancsait a vállára csapja – és nincs menekvés! A gazdi kifújja a füstöt, és nevetve kiáltja oda:
-- Nem kell félni, nem harap!
-- De hiszen már a trikómat rángatja! És igenis vigye innen a kutyáját!
A kutyatartó megsértődik. Válogatatlan szavakat vág a kocogó fejéhez, majd lassan odaballag borjújához, ami már rendesen benyálazta az áldozat képét és megtépázta a ruháját. Türelmes hangon beszéli rá a dögöt, hogy hagyja már abba a hülyéskedést, aztán megvakargatja a füle tövét, és elvezeti onnan. Persze azért meg nem állja, hogy nem túl hízelgő jelzőkkel illesse a szerencsétlen mozgásimádót.
Nem is kétséges, ki a bűnös és ki az áldozat ebben a felállásban. De vajon mi vezetett odáig, hogy az ember embertársa fölé helyezi a kutyáját? Ilyen rosszá változott volna a világ?
És talán ma már a mondás is fordítva érvényes -- nem a kutya az ember barátja, hanem az ember lett a kutyáé?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.