Fuss, én utolérlek!
Embernek, kutyának egyaránt szüksége van a mozgásra. És persze, mindenki ott mozog, ahol tud…
A városi ember például a konditeremben tornázik, úszni jár, vagy az iskolai sportpályákon kocog. A városi kutya a lakótelepen vagy rozoga kerítésű iskolai sportpályákon mozgatja meg végtagjait. A vidéki ember (ha sportra adja a fejét) a kanálisok partján, erdőben kigyúrt ösvényeken fut. A vidéki kutya – persze ha nem házőrző korcsnak született --, ugyanott.
Az egyszerű halandó tehát, némi lelki felkészülés után, kocogni megy. A kutyát szintén futkározni viszi a gazdája -- ugyanoda. Míg a sportkedvelő kocog, a kutyatartó cigarettára gyújt, és szabadjára engedi borjúnyi kutyáját. A kutyán se póráz, se szájkosár. Kicsit körülnéz, majd látja: nicsak, itt vidámkodnak! Nyomban hancúrozni támad kedve, és üldözőbe veszi a gyanútlan kocogót. A kocogás versenyfutássá növi ki magát – egy ideig elöl fut az ember, utána a kutya, majd egy huszárvágással változik a helyzet! A kutya a futóra veti magát, hatalmas mancsait a vállára csapja – és nincs menekvés! A gazdi kifújja a füstöt, és nevetve kiáltja oda:
-- Nem kell félni, nem harap!
-- De hiszen már a trikómat rángatja! És igenis vigye innen a kutyáját!
A kutyatartó megsértődik. Válogatatlan szavakat vág a kocogó fejéhez, majd lassan odaballag borjújához, ami már rendesen benyálazta az áldozat képét és megtépázta a ruháját. Türelmes hangon beszéli rá a dögöt, hogy hagyja már abba a hülyéskedést, aztán megvakargatja a füle tövét, és elvezeti onnan. Persze azért meg nem állja, hogy nem túl hízelgő jelzőkkel illesse a szerencsétlen mozgásimádót.
Nem is kétséges, ki a bűnös és ki az áldozat ebben a felállásban. De vajon mi vezetett odáig, hogy az ember embertársa fölé helyezi a kutyáját? Ilyen rosszá változott volna a világ?
És talán ma már a mondás is fordítva érvényes -- nem a kutya az ember barátja, hanem az ember lett a kutyáé?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.