Fuss, én utolérlek!


Póda Erzsébet  2004.10.26. 13:44

Embernek, kutyának egyaránt szüksége van a mozgásra. És persze, mindenki ott mozog, ahol tud…

A városi ember például a konditeremben tornázik, úszni jár, vagy az iskolai sportpályákon kocog. A városi kutya a lakótelepen vagy rozoga kerítésű iskolai sportpályákon mozgatja meg végtagjait. A vidéki ember (ha sportra adja a fejét) a kanálisok partján, erdőben kigyúrt ösvényeken fut. A vidéki kutya – persze ha nem házőrző korcsnak született --, ugyanott.

Az egyszerű halandó tehát, némi lelki felkészülés után, kocogni megy. A kutyát szintén futkározni viszi a gazdája -- ugyanoda. Míg a sportkedvelő kocog, a kutyatartó cigarettára gyújt, és szabadjára engedi borjúnyi kutyáját. A kutyán se póráz, se szájkosár. Kicsit körülnéz, majd látja: nicsak, itt vidámkodnak! Nyomban hancúrozni támad kedve, és üldözőbe veszi a gyanútlan kocogót. A kocogás versenyfutássá növi ki magát – egy ideig elöl fut az ember, utána a kutya, majd egy huszárvágással változik a helyzet! A kutya a futóra veti magát, hatalmas mancsait a vállára csapja – és nincs menekvés! A gazdi kifújja a füstöt, és nevetve kiáltja oda:
-- Nem kell félni, nem harap!
-- De hiszen már a trikómat rángatja! És igenis vigye innen a kutyáját!
A kutyatartó megsértődik. Válogatatlan szavakat vág a kocogó fejéhez, majd lassan odaballag borjújához, ami már rendesen benyálazta az áldozat képét és megtépázta a ruháját. Türelmes hangon beszéli rá a dögöt, hogy hagyja már abba a hülyéskedést, aztán megvakargatja a füle tövét, és elvezeti onnan. Persze azért meg nem állja, hogy nem túl hízelgő jelzőkkel illesse a szerencsétlen mozgásimádót.

Nem is kétséges, ki a bűnös és ki az áldozat ebben a felállásban. De vajon mi vezetett odáig, hogy az ember embertársa fölé helyezi a kutyáját? Ilyen rosszá változott volna a világ?
És talán ma már a mondás is fordítva érvényes -- nem a kutya az ember barátja, hanem az ember lett a kutyáé?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.