Gazdag vagyok


Bányai Ilona  2013.5.10. 4:15

Az élet kereke forog: egyszer fent, egyszer lent.

Szerencsés ember az – ha van ilyen egyáltalán –, akinek az életében nincsenek hullámvölgyek. A sors, a legnagyobb játékmester, olyan váratlan helyzeteket produkál, amilyeneket el sem bírnánk képzelni. Betegség, csalódás, veszteség, bánat; mind-mind elérhet valamennyiünket.

Ilyenkor az első gondolat: miért? És a válasz nem mindig nyilvánvaló.

Gyermekkoromtól nyitott, érdeklődő a természetem. Könnyen barátkozom, mindenkit szívesen meghallgatok, igaz, ezzel sokan vissza is éltek. Nem bántam, mert tényleg érdekelnek az emberek, és ezt az őszinte érdeklődést legtöbben megérzik és viszonozzák. Előfordult, hogy frissen hozzánk került kolléganő pár óra után élete legfőbb problémájára kért tanácsot tőlem. A munkanélküli, válófélben lévő, perben álló, problémával küszködő rokonok, kollégák, szomszédok, ismerősök mindig megtaláltak. Meghallgattam a bajaikat, aztán igyekeztem a tőlem telhető legjobb tanácsot adni. Amit vagy megfogadtak, vagy nem. Legtöbbször már az is elég volt, hogy valakinek elmondhatták. Ha esetleg segíteni is tudtam, az már külön öröm volt.



Volt olyan ismerősöm, akinek óvodás kisfia, amint meghallotta, velem beszél az anyukája, hozta neki a telefonhoz a kissámlit, mert tudta, hogy hosszú beszélgetés lesz… Gyakran megfordult a fejemben, hogy ha én szorulnék fizikai vagy lelki segítségre, vajon találnék-e?

Aztán eljött az a nap Ültem a számítógép előtt, telefonnal a kezemben, és nem tudtam, kit hívjak. Bepötyögtem egy számot: régi kolléganőmét, akit pályáján segítettem, és akivel évekig együtt jártunk színházba, koncertekre. – Jaj, ne is mondd, nem bírom hallani se! Majd beszélünk – Puff! Hát, ez talán nem volt igazi barátság. Igaz, később többször telefonált, próbált elhívni ide-oda, de az akkor már nem számított.

Következő szám: gyerekkori barátnőmé, még a szülővárosomból. Statisztáltam első házasságkötésénél és második válásánál, belevont gyermeknevelési problémáiba és párkeresési próbálkozásaiba. – Most sietek, mert kirándulni megyünk a klubbal! Majd a jövő héten ugorj fel, ha erre jársz! – Ez se jött be.

Mint ahogy a harmadik, negyedik és a sokadik sem.

Aztán egyszer csörgött a telefonom. Egy nem túl régi ismerős hívott: – Hallottam, mi történt. Jól vagy? Tudok valamiben segíteni? – Ez aztán a meglepetés! A sok csalódás, majdnem-barát után egy igazi érdeklődő, segítőkész ember! Kicsit javított a kedvemen.

Aztán ahogy az idő telt, lassan-lassan előkerültek az igaziak: a húsz évvel ezelőtti íróasztal-szomszéd. Egy másik gyerekkori barátnő, akivel tíz-tizenkét évesen elszöktünk a szomszéd faluba, szívrohamot hozva szegény szüleinkre. Párom fiatal munkatársnője, aki bajban-betegségben mellettünk állt, és családjának fogadott minket. És persze a régi haver, akivel harmincegynéhány éve, tini korunkban könyveket cserélgettünk, és írásokat elemeztünk.

Nem jutottam általuk álláshoz, pénzhez, egzisztenciához. Azt kaptam tőlük, amire mindenekfölött szükségem volt: együttérzést, jó tanácsot, önbizalmat és szeretetet. Értelmet a mindennapoknak és hitet, hogy legyen erőm folytatni, és, ha kell, újrakezdeni az életemet.

Azt hiszem, gazdag vagyok.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.