Generációs probléma

Dráfi Emese  2009.11.24. 6:16

Érdekes, mennyire nagyok lehetnek egyes generációk között a vélemény-különbségek. Néha azt gondolja az ember: áthidalhatatlanok.

Jelenleg lányommal a szüleimnél lakom. Nyilvánvalóan három generáció él most egy fedél alatt. Egy-egy beszélgetés alkalmával szinte parázs vita alakul ki közöttünk, mert mindhárman másképp látjuk a világot, másképp gondolkodunk, mások a fontos dolgok, és más a lényegtelen.

Itt van például egy nagyon egyszerű kérdés, a főzés, az étel. Szüleimet úgy nevelték, hogy válogatás nélkül mindent meg kell enni. A tányéron semmit nem szabad hagyni, mert az illetlenség. Amikor gyerek voltam, ezek alapján nevelkedtem, és mondanom sem kell, mennyit szenvedtem emiatt. Mivel vannak ételek, amiket nem szeretek. Nem az én szájam íze szerint vannak. Habár mindent megettem, muszáj volt, mert addig nem kaptam másikfélét, esetleg süteményt, édességet. Ez a neveltetés, beismerem, egyre mindenféleképpen jó volt. Arra, hogy ne legyek válogatós, és bárhol bármikor képes legyek megenni azt, amivel megkínálnak.

DE!

Nem szerettem meg azokat az ennivalókat, amivel az évek folyamán traktáltak, és kényszerből el kellett fogyasztanom. Megfogadtam, hogy a gyerekeimbe soha de soha nem fogom beleerőltetni azt, amit látok, hogy nyilvánvalóan nem szeretnek, nem passzol nekik, nem a szájuk íze szerint való. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy válogatósnak neveltem őket. Nem. De az evés jó dolog. Élvezet. Ízlenie kell, hogy jó étvággyal megegyük. Gondoljunk csak bele: ebben a rohanó világban közösen elköltött reggeli, ebéd, vacsora mekkora kincs! Egy közös rituálé, ahol beszélgetni lehet, és – főleg! – jókat enni, enni és enni. És miért kéne fintorogva, duzzogva ott ülni az asztalnál, amikor megtehetjük vidáman, és élvezettel? Ha beszívhatjuk a finom étel ínycsiklandozó illatát! Hmmm...!!!

Két gyermekem van. Az egyik fiú, a másik lány. Mindkettőt egyformán neveltem. De míg a fiamnak általában az ételek javarésze ízlik, a lányom, akaratomtól függetlenül és minden igyekezetem ellenére, nagyon válogatós. Minden fortélyt kipróbáltam: próbáltam kompromisszumokat kötni, mindig megbeszélni, mi kerüljön az asztalra. De hiába! A lányom kiskorától válogatós. Úgy is fogalmazhatnák: ezen a téren nehéz eset.

És most a lányommal a szüleimnél lakom. El tudják képzelni, micsoda konfliktus bázis ez?! Szüleim még mindig ugyanazokat az elveket vallják, én nem szeretem az erőltetést, a lányom meg idegesítően kényes.

Na, ezt hidalja át valaki!

Hozzászólások

@

Küldés