Ha tél, akkor hajléktalanok


Száz Ildikó  2012.11.13. 5:43

Tibor bácsi volt az első néhány évvel a rendszerváltás után...

...amikor az akkori polgármester még azt állította, hogy a városban nincsenek hajléktalanok. Amikor aztán az első férfi alatt meggyulladt a meleg vizes csövek közé nyomott matrac, kissé megváltozott a városban élők véleménye. Később felgyújtottak egy idős embert is, őt a gyógyszertár közelében, a bokrok között, álmában érte a halál.

Az ilyen rémhírek hallatán mindig nagy örömmel láttam viszont Tibor bá´t, aki hosszú ősz szakállába törölte kezét, amikor a babakocsi csomagtartójából elővarázsoltam az ajándékba hozott elemózsiát. Annyit árult el magáról, hogy amikor elvált, az építkezési cég munkásszállójára költözött, és miután csődbe ment a munkaadója, egyik napról a másikra az utcán találta magát. Később egy házaspárral ismertetett meg, akik nem tudták fizetni szerény nyugdíjukból a lakbért, ám a társasházban élők berendezték számukra az udvarban található garázst. Róza nénit az állomáson ismertem meg, az asszonynak komoly udvartartása volt, egy idős férfi és annak két vidéki rokona. Még mielőtt meghatódhattam volna kiderült, hogy azért vigyáznak a társukra, mert ő az egyetlen, aki személyazonossági igazolvánnyal és nyugdíjjal rendelkezik. Róza néni akkor sem mozdult el az állomás környékéről, amikor megnyitották a városi melegedőt. Először azért nem, mert csak a férfiakat engedték be, és mire a szállót áthelyezték és a két konténer egyikében nők alhattak, addigra megszokta a fagyokat. Elárulta, hogy hol rejtegetik az éjszakára félretett kartonlapokat, és hogy álmukban azért lesz párnájuk a reklámszatyor, mert abban van minden vagyonkájuk. Hajléktalan hajléktalannak a farkasa, mondta egy magát absztinensnek valló rászoruló, aki nem azért él a Vág partján, mert nem engedik be a szállóra. Hanem azért, mert még nem találtak ki olyan házirendet, melyet hajlandó lenne betartani. Inkább a fagyos folyópartot választja, ahol a lábasait fedő helyett vastag réteggel vonja be reggelre a jég. A zoknik válogatásakor sosem dobjuk ki a páratlanul maradt darabokat, mert a hajléktalanok elárulták, hogy a meleg kabátnál és a fejfedőnél is nagyobb szükségük van zoknira, jó szóra, kézfogásra.

Amikor egy szociális dolgozónak tanuló kedves ismerősöm megszerezte a diplomát, a hajléktalanok felsorakoztak az irodája előtt és mindegyik gratulált neki. A törékeny hölgy – aki ha kellett, orvoshoz kísérte őket, végigkilincselte a hivatalokat, hogy újra érvényes igazolványhoz jussanak – odalépett a mosdóhoz és könyékig lecsutakolta magát fertőtlenítőszerrel. De holnap is ott áll majd mellettük, és kezet nyújt nekik, hogy segítsen. Már most többet tesz értük, mint az üléseken felszólaló „gondterhelt“ városatyák.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.