Harcban a kilókkal, önmagunkkal

Haizok Melinda  2016.4.8. 3:00

Talán nincs olyan nő a világon, akinek a fejében még nem fordult volna meg a bűvös fogyókúra gondolata...

...legyen az illető valóban túlsúlyos, éppen megfelelő vagy akár testsúlyértéken aluli. Igen, van ennek a problémának olyan háttere, amely ritkán vagy éppenséggel alig jön szóba. Keveset beszélünk és hallunk ugyanis a felszedett kilók lelki okairól. Nem minden esetben van szó ugyanis túlevésről, esetleg egészségtelen táplálkozásról. A nők nagy része stressz terhet cipel magán, ami először a lelki, majd a testi problémák halmazát növeli.

Mire is gondolok pontosan? Több nőtől is hallottam: ha épp a munkahelyük, a családjuk vagy bármilyen más faktor miatt stresszhelyzetbe kerülnek, akkor szívesen fordulnak az étel, mint megoldás, egyfajta megnyugvás felé. Számos olyan eset ismert, amikor kimondott sokkhatás terhe alatt az édesség, egy tábla csoki, vagy akár egy jó kis hamburger lesz a lélek megnyugtatója. Ha erre az illető odafigyel, s nem engedi, hogy az „evésterápia” eluralkodjon rajta, időben megálljt tud parancsolni saját testének és akaratának, akkor nincs gond. Ám, ha az emberrel mégis elfut a ló, akkor azok az aljas kilók olyan gyorsan és alattomosan kúsznak fel, hogy észre sem vesszük, és már nem férünk bele a tavasszal vásárolt új farmerba.


Mi lehet a megoldás?

Tudatosan és befelé fordulva kell a problémát kezelni. Igazából azt kell elsősorban tisztázni, miért és mikor jutottunk el odáig, hogy az evés legyen az „én mentsváram”. Ha megtaláljuk a probléma gyökerét, jó úton haladunk, hogy ezt kezelni is tudjuk. Ehhez rengeteg önuralomra, fegyelemre, és elsősorban őszinteségre van szükség önmagunkkal szemben. Ha a túlsúly probléma, s már a közérzetünk, egészségünk rovására megy, akkor nincs mese, cselekednünk kell! Tervezés és tudatos szervezés a titok nyitja, mert ami feljött, az is le is tud menni. Igaz, nem kis munka, de az ember lelki világa közben folyamatosan épül, s az igazán kitartóak eljutnak arra a szintre, amikor a táplálék újra örömforrás, s nem valaminek a menedéke lesz.

Közben számos velünk hasonló gonddal küszködő embert is megismerhetünk, akár egy jó kis fitnessz keretein belül. Rögtön nem olyan nehéz harcolni, ha az ember látja és tudja, nincs egyedül a csatatéren. Az együtt eltöltött idő, a küzdelem és kitartás pedig a legtöbbet adhatja az embernek. Önbizalmat, magabiztosságot, és egy hatalmas élményt: igen, ezt is megcsináltam!

Hozzászólások

@

Küldés