Ígéret (1)


Póda Erzsébet  2010.11.30. 6:17

Vannak férfiak, akik egy pillanat alatt meg tudják bennünk pendíteni nőiességünk alvó húrjait.

Magával ragadott a sármja. Kedves volt, figyelmes, férfiasan óvó-védő és észrevette azt is, hogy a pincérnő nem hozott tejet a kávémhoz. Ő meg rájött, hogy tejjel szeretem! Nem tudom hogyan. Biztosan azonnal rám hangolódott és azért. A férjem erre sose lenne képes. Ő néha még a születésnapomról is megfeledkezik. Talán azt sem tudja, cukorral vagy anélkül iszom-e a teát.
Ahogy nézett rám, azzal teljesen levett a lábamról. Ahogy szólt hozzám, egy új dimenziót nyitott meg számomra. Csak beszélt, nem flörtölt velem, mégis úgy éreztem, alig pár perc múlva, hogy vele akarok élni, nekem ő kell és senki más! A kellemes férfihang átölelte a szívemet, és megpendítette bennem nőiességem eddig alvó húrjait.

Pár hét múlva megmondtam a férjemnek, hogy elválok tőle. Értetlenül állt előttem. Olyan képet vágott, mintha azt mondtam volna neki, hogy űrutazásra indulok. Nem értette. Hiszen eddig minden jó volt, mondta. Fél éve még az ölébe ülve, nyakát átölelve fényképezkedtünk barátaink szülinapi ünnepségén, mondta. Egy hónapja még azt suttogtad a fülembe, hogy szeretlek, mondta. Ezt nem gondolhatod komolyan, mondta. Az nem lehet, hogy válni akarsz, mondta. Miért állítottad két hete, hogy csak én vagyok neked, senki más, mondta. De nem tágítottam, átköltöztem a nappaliba. Próbálkozott nyugodtan, próbálkozott dühösen. Próbálkozott azzal is, hogy beszéljük meg. Hajthatatlan maradtam. Nincs mit megbeszélnünk! Már nem szeretem, már nem akarom, már nem kívánom. Megkértem, költözzön el tőlem. Nem akarta elhinni. Aztán belátta, hogy már nem akarok vele élni.

Mikor végre elköltözött, zárat cseréltem, s ezzel lezártam a múltamat is. Új korszak kezdődött számomra a kedvessel! Akinek szavain csak csüngeni tudok, aki csak rám figyel, aki lesi kívánságaimat, aki úgy óvja-védi az érzékeny, törékeny, gyenge nőt, aki én vagyok, mint senki más. Tudom, már kétszer elvált, és ezt most már meg is tudom érteni. Van két felnőtt fia, akikre nagyon büszke, ismerem is őket, hiszen alig fiatalabbak, mint én.

Sajnos az éjszakákat még nem tudjuk együtt tölteni, hiszen három kisgyermeke van a harmadik kapcsolatából, akiknek még nagy szükségük van az apukájukra. Csak a várostól távol tudunk találkozni, ahol nem láthatnak bennünket fürkésző szemek, rosszindulatú emberek. Csak nagy ritkán és csak délelőttönként tudjuk együtt tölteni az időt mézédes, felejthetetlenül tüzes ölelésekkel, és csak az én lakásomon. Néha kinyomja a telefont, és esemesekben sem írhatom meg neki, hogy szomjas testem épp őrá vágyik. Sajnos, a karácsonyi ünnepeket sem tölthetjük együtt, hiszen a legkisebb gyermeke még csak nyolchónapos csecsemő. Az ilyen kicsiknek még szükségük van arra, hogy az év legszebb ünnepén együtt legyen a családjuk.

A legjobb barátaim ellenem fordultak. Azt állítják, csak kihasznál engem. Azt állítják, csak szeretőnek kellek neki. De ez nem igaz! Ha a legkisebb gyermeke hároméves lesz, elköltözik otthonról. Hozzám fog költözni. Attól kezdve együtt fogunk élni. Megígérte. És én hiszek neki, mert számomra ő a nagy ő, mert boldog vagyok vele, mert szeretem. A szerelmünkért pedig kibírom azt a pár évet, hiszen aztán már együtt leszünk. Együtt fogjuk tölteni a hétköznapokat és az ünnepeket is. Megígérte...

(Folyt.köv.)



Hozzászólások

maria, 30. 11. 2010 23:11:08
A kisasszonynak uzenem, hogy ebredjen fel!! :-))
erika, 01. 12. 2010 07:06:14
Nagyon ismerős.És mi a véleményem a történetről?Próbáljuk meg folytatni....A legkisebb gyerek hároméves lett, és óvódába megy. Az anyuka visszamegy dolgozni. A nagy Ő még időt kér.Majd ha a gyerek jól érzi magát az óvódában és az anyuka beilleszkedett a munkahelyén. Egy év múlva egy újabb kifogás....nagyobbik gyerek most megy középiskolába túl nagy lenne a törés számára...és folytathatnám tovább. Közben elszállnak az évek.Délután téged ölel és reggel a felesége mellett ébred. Közben jön egy másik nő,akinek szintén tejet kér a kávéjához!!
@


Kapcsolódó cikkek

Ígéret (2)

Póda Erzsébet

Az ígérte, együtt fogjuk tölteni az ünnepeket – és a hétköznapokat is.

2011.3.9.  1    4

A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.