Ilyenek vagyunk?
Naponta kapom az ismerőseimtől az elektronikus prezentációkat, bölcsességeket.
Van, hogy elolvasom, de bevallom, gyakran előfordul, hogy nem veszek róla tudomást.
Most kivételt tettem. A betűk vonzani kezdték a figyelmemet. Hogy miért? Lássuk:
Az egyik email témája: Női logika.
„Utazom a busszal haza. A busz tele van, ezért nem tolakszom előre a jegykezelőig, inkább megkérek egy nőt, hogy lyukassza ki nekem a jegyet. De hogy szólítsam meg, „te” vagy „ön”? Az utolsó előtti megállónál nem szállt ki, vagyis végig utazik. Alaposabban megnézem, van nála egy üveg bor, vagyis biztosan férfihoz utazik. A bor nem éppen a legolcsóbb, vagyis a férfi jól néz ki. A falunkban két férfi van, aki jól néz ki – az én férjem és a szeretőm. A szeretőmhöz nem mehet, mivel oda én megyek most. Vagyis a férjemhez megy. A férjemnek két szeretője van, Kati és Andrea. Kati szabin van éppen.
Én: „Andrea, ki tudnád lyukasztani a jegyemet?”
Andrea: „Ismerjük egymást???”
Majd a másik e-mail: szöveg nélküli, telis tele képekkel. A címe az volt: A nők igen alkalmazkodók. Na, erre kíváncsi voltam. Majd elámultam: ilyenek vagyunk mi nők? Sajnos igen. S hogy mit láttam? Fotókat. Rajta nőket alárendelt szerepben. Úgy látszott, hogy önként és dalolva. Az egyik képen egy pár sétált, a férfi kezében négy doboz söröcske, a nő pedig egy egész láda üveges sört cipelt. S nem látszott rajta, hogy tiltakozna ellene. Egy másik fotón egy fiatal pár sátorozott. A férfi a kerékpárját átölelve aludt a sátor alatt, a balga nő pedig mint egy kutya, előtte heveredett le, mint a házőrző a küszöbön, védve a lakókat. Ezután jött egy csónakázó pár, a lány evezett, úgy, hogy majd beleszakadt, a srác meg szívta magába a nikotint., laza hanyagsággal. Sorolhatnám tovább, mert volt még jó pár meghökkentő kép, de a legmegalázóbb az volt, amikor az ifjú vőlegény, a házasságkötés előtt (vagy után), a násznép között álldogálva, a mellette lévő nő (nem a menyasszony volt!) fenekét markolászta…
Valóban ilyenek vagyunk?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.11.2.